Lehetséges a párbeszéd hívők és nem hívők közt?

Az eseménysorozat célja, hogy találkozási pontot és párbeszédre való alkalmat teremtsen hívők és nem hívők között. A mögötte álló feltételezés az, hogy valójában sok nem hívő érdeklődne a vallás iránt, de nem tudja, hova, kihez fordulhat a kérdéseivel. Némi bizonytalanság már a találkozó kezdete előtt is mutatkozott e feltevést illetően, és a megnyitó is elsősorban a vallásos elhivatottságukról ismert személyek köszöntőinek sora volt.

A rendezvényt záró videóüzenetében XVI. Benedek arra hívta fel a hívőket és a nem hívőket, hogy kezdeményezzek párbeszédet egymással, és e párbeszéd segítségével döntsék le „a másik embertől, az ismeretlentől való félelem korlátait”. De vajon hogyan élték meg a megnyitó és a zárás közötti eseményeket maguk a résztvevők?

Roseline és Philippe érdeklődéssel hallgatták a pápa üzenetét, mely „buzdítóan hatott” rájuk. „A munkahelyünkön inkább titkolni szoktuk a hitünket, nehogy gúnyolódni kezdjenek rajtunk” – vallja be a házaspár. Ahogy ők is, a rendezvény legtöbb résztvevője vallásos: mindenfelé vallásos párokat, vallásos fiatalokat, vallásos családokat, és rendi öltözéket viselő szerzeteseket, illetve apácákat látni.

„Bár a rendezvény célja a nem hívőkkel való találkozás volt, úgy tűnik, nagyítóval kell keresnünk őket: az egész tér hívőkkel van tele!” – mondja kissé csalódottan egy fiatal családanya. „Amíg tanultam, rengeteg nem hívő barátnőm volt, de amióta otthon vagyok a gyerekekkel, nagyon kevés alkalmam adódik nem hívőkkel beszélgetni. Eljöttem hát, gondolván, hogy itt majd lesz lehetőség…”

Azért persze akadtak nem hívők is a téren, és a sátrakban, ahol a szervezett viták zajlottak. Egy fiatal nő nyíltan bevallotta, hogy „egyáltalán nem figyelt a pápa szavaira”. Édesapjával együtt „kizárólag a gregorián énekek és a kivilágított katedrális” vonzották ide. „A pápa személye számomra nem jelképez semmit. Szerintem mindenkinek szabadságában áll azt tenni, amit akar. Szívesen nézem meg a valláshoz kötődő helyeket, de a hívőkkel való beszélgetés nem különösebben érdekel.”

Volt azonban olyan is, aki pozitív érzésekkel távozott. Egy fiatal kutatónő, aki vallásos kolléganőjének hívására jött el a rendezvényre, örömmel nyugtázta, hogy az egyház nem helyezkedik szembe a tudományos kutatásokkal. „Eddig azt gondoltam, hogy az egyház korlátokat akar szabni a kutatásoknak. Meglepetésemre itt volt alkalmam látni egy kisfilmet, melyben vallásos kutatók nyilatkoztak a munkájuk és a vallás kapcsolatáról. Örömmel látom, hogy az egyház nem veti el a módszereinket.”

A kutatónő férje, aki vállalatvezetőként dolgozik és vallásosnak tartja magát, szintén pozitívan nyilatkozik: „Ez a rendezvény elindította közöttünk a hitről való beszélgetést. Ezt a témát – bár együtt élünk –, eddig soha nem érintettünk. Sikerült felnyitnunk egy sorompót.”

Ezek a párbeszédek péntek délután, ott a téren, beszélgetőtárs hiányában eléggé ritkák voltak. Igazi viták a két nap alatt elsősorban a Francia Intézetben, a Sorbonne-on és az Unescónál megtartott, szervezett találkozókon zajlottak. Ebből kiderül, hogy az elképzelés megvalósítható, még ha csak a tudományos élet képviselői vettek is részt benne.

Az Unescóban csütörtökön Fabrice Hadjadj filozófus így vetítette előre a találkozó tétjét: „Miért gyűlünk itt össze? Azért, hogy részt vegyünk egy előre megszervezett, protokolláris rendezvényen, ahol mindenki megfelel a rá kiszabott szerepnek, vagy pedig azért, hogy vitát folytassunk, melynek során mindenki elgondolkodik Istenről?” A filozófus részére a vita központi kérdése „az ember és a túlvilág” kapcsolata volt, amelyben mindenki megpróbálta felfedezni magának ezt a túlvilágot a kultúrán, a tudományon és a valláson keresztül.

Magyar Kurír