A lélek az, ami számít

A Szent Alajos Konviktus könyvtártermében harmincöt önkéntes találkozott, akik szabadidejük betegeket látogatnak, vigasztalnak, elviszik hozzájuk az örömhírt, az üzenetet, hogy fontosak Isten számára, az Ő tervében vannak, nem értelmetlen a szenvedésük, és van folytatás.

Közös imádság és képelmélkedés után Jakab Norbert, a Szent Antal Egyházközség lelkésze buzdította a beteglátogatókat: igyekezzenek minden szenvedőt arra vezetni, hogy tudják magasztalni Istent, elámulni hatalmasságán, fájdalmaik közepette is. Soha ne féljenek odaállni a betegágyhoz. Az Istenre való hagyatkozás, hitük bátor követése segíthet, hogy mindig szívünkből tudjanak beszélni – hangsúlyozta. Szent József példája alapján kiemelte: bízzunk Istenben, és Ő mindig megerősít majd, ha szükség lesz rá. A helyes vallásgyakorlás formálja a szívünket: az ima, a böjt és az adakozás. Az ima Istenhez emeli szívünket, és az Istenhez emelt szív képes másokat is Istenhez emelni. A böjttel megvonunk valamit testünktől, és többet gondolunk a lelkünkre, annak üdvére. Az adakozás pedig erősíti az Istennel és embertársainkkal való közösségünket. A munka, az alkotás által Istenhez kerülünk közelebb; ez segíti az imádságot is. Bízzunk Istenben, hogy ő bármilyen helyzetben ott van velünk, vigyáz ránk. Gyakoroljuk hitünket, és a munkánkat tegyük meg, ha értelmetlennek tűnik is, mert Isten tervében van a mi jócselekedetünk is.

Délelőtt hálaadó szentmisét mutatott be Schönberger Jenő püspök, Jakab Norbert koncelebrálásával. A főpásztor kiemelte: minden betegben jelen van Krisztus. „A Lateráni bazilika, minden templomok anyjának ünnepén ne feledjétek, hogy minden templom Isten háza. Még ha kicsi és romos is, Isten lakik benne. Ugyanúgy minden betegben jelen van Krisztus. Ha felfekvések gyötrik is, erőtlenek és kiszolgáltatottak, emlékeztessétek őket: Jézus ott van velük, bennük, fontosak Isten számára. Ha nem tudjátok, mit mondjatok nekik, hogyan vezessétek rá őket, kérjétek a Szentlélek segítségét – hangsúlyozta a szatmári püspök. „A templom Isten lakóhelye. Ha valaki önkéntes beteglátogatást végez, legalább annyi jót kap, mint amennyit ad. Segíteni akarunk, vigasztalni, Istenhez vezetni, de meg kell tudnunk állni annál az ajtónál, amit az Úr Jézus bezárt előttünk. Rá kell bíznunk a beteget Jézusra. Hiszem, hogy a templomot, amit lerombolnak, Jézus három nap alatt felépíti, és hinnem kell azt, hogy azt a testet, ami elromlik, Isten újjáépíti az üdvösségben. Ő értelmetlen dolgot nem vállal. Biztatni kell a betegeket, hogy imádkozzanak, vállalják a szenvedésüket, ajánlják fel valamiért. Aki ezt teszi, kegyelmi erőt kap. A lélek az, ami számít, és tölti be a templomot, a testet. A lélekért hozta létre Isten a testünket, és nem a testért a lelket.”

A szentmise után a Szatmári Egyházmegye püspöke Gáspár Annamária kórházpasztorációs referenssel okleveleket adott át a beteglátogatóknak. A referens összefoglalta a 2011 és 2013 közötti második képzéssorozat indítékait, élményeit, és kiemelte a találkozások során elhangzott legfontosabb üzeneteket. Megköszönte az előadássorozaton való részvételt és a betegek mellett való áldozatos szolgálatukat.

A jövővel kapcsolatban elmondta: folytatnák az önkéntes beteglátogatók képzését, januártól új tagokat próbálnak bevonni. Esperességi találkozókat, helyszíni látogatásokat, közös lelki hétvégét és egyházmegyei találkozót is terveznek. Így épül tovább az önkéntes beteglátogatók egyházmegyei hálózata – fogalmazott Gáspár Annamária.

Szatmári Egyházmegye/Magyar Kurír