Lelkigyakorlat a papságról – házaspárokkal

Bíró László püspök Gabriel Calvo gondolataiból kiindulva elmélkedett a papság lényegéről. A két állapotszentség, a papság és a házasság között párhuzamot vonva rámutatott: egyik hivatás sem statikus; mindkettőre mindennap ki kell mondani az igent. Hozzátette: „Amint a család kiindulópontja és célpontja a házasság, úgy a papság kiindulópontja és célpontja az istenkapcsolat.” „A papság nem főnév, hanem cselekvést jelentő ige” – fogalmazott.

A sok pap (és házas) életét nehezítő túlhajszoltságról a püspök azt mondta, az nem kívülről, hanem belülről származik, akkor, amikor mindent saját erőnkből akarunk megoldani. Ez a krízis azonban – mint az összes többi is – egyben esély is, hiszen minden válsághelyzet mélység, amelyből csak felfelé mozdulhatunk.

Az imádsággal kapcsolatban Bíró László így fogalmazott: „A Krisztussal való találkozás alapvetően vágyakozás. Ennyi áll hatalmunkban; ám ha vágyakozunk a Krisztussal való egységre, az Úr megajándékoz vele. Az ember sokszor látszólag eredménytelenül imádkozik, és vagy abbahagyja – vagy rájön, mi az imádság.”

Az elmélkedéseket egyszerű és őszinte tanúságtételek egészítették ki. A papok szolgálatuk örömeiről és nehézségeiről beszéltek, a házaspárok pedig saját örömeikről-gondjaikról, illetve a papok szolgálatával kapcsolatos élményeikről. Kifejezték, milyen sokat jelent számukra a bennük bízó és Isten országát velük együtt építő papok személye és szolgálata.

Bíró püspök arra buzdította a papokat, hogy merjenek a családokban izzó szeretethez közeledni, a családokban élő tettvágyat az evangelizáció érdekében kiaknázni. „A család hatalmas energiaforrás, mert a teremtő Isten elgondolása szerint a család a szeretet gyújtópontja” – hangsúlyozta.

A bensőséges, baráti légkörű együttlétet liturgiák és beszélgetések egészítették ki. A résztvevők kifejezték: lelkileg gazdagodva és hivatásukban megerősödve térnek haza a papi MÉCS Napokról.

Magyar Kurír