Lelkigyakorlatos házzal gyarapszik Nagyszőlős

A ferencesek már a török idők előtt letelepedtek a Kárpátok tövében lévő, szőlőműveléséről híres városban. A kommunista évtizedekben azonban az egész Szovjetunióban, így Kárpátalján is üldözték a Katolikus Egyházat. A nyolcvanas évek közepén már  kihalás fenyegette itt a papságot. Az idős atyák megjárták a Gulágot, utánpótlásra 1989-ig gondolni sem lehetett. Paskai László bíboros látogatásának gyümölcseként ekkor Magyarországról papok érkezhettek, és a ferencesek is visszatérhettek: először három ferences, köztük Majnek Antal, aki később kárpátaljai apostoli kormányzó, majd a Munkácsi Egyházmegye püspöke lett. A kárpátaljai ferences misszió azóta is a magyarországi ferences rendtartományhoz tartozik.

A ferencesek nem a régi, lepusztult állapotú kolostorépületben, hanem egy szerény családi házban telepedtek le, és huszonegy évvel megérkezésük után felújították, kibővítették az épületet, kápolnát és refektóriumot alakítva ki benne. A szerzetesek otthonát a nándorfehérvári hős ferences ünnepén, október 23-án 11 órakor áldja meg Magyar Gergely tartományfőnök. 

A belvárosban található régi kolostorépületet a Munkácsi Egyházmegye osztrák és német anyagi segítséggel felújíttatta, és negyvenöt főt befogadó, korszerű lelkigyakorlatos házzá és tanulmányi központtá alakította. A plébániatemplom melletti ház a Kárpátalját megismerni kívánó csoportok számára is alkalmas, a kor igényeinek megfelelő szálláslehetőséget kínál. A lelkigyakorlatos házat, melyet a ferencesek működtetnek majd, Majnek Antal püspök áldja meg október 23-án, 17 órakor.

Jelenleg öt magyar ferences él Nagyszőlősön: Nádor Albert, Bán Jónás, Lengyel Donát, Hajas Ámosz és a legfiatalabb, kárpátaljai származású Sztreha Egyed, akik Nagyszőlős és számos kárpátaljai település lelkipásztorai.

A kárpátaljai magyar ferences misszió huszonegy éve elsősorban azért jött létre, hogy föllendítsék a hitéletet. A barátok áldásos tevékenységét jelzi, hogy a 114 fős magyar rendtartomány tagjai között már több örökfogadalmas testvér van, aki Kárpátaljáról származik.

*

A Kárpátaljára elsőként, 1989-ben érkező Majnek Antal a húszéves évforduló alkalmából így emlékezett vissza:

„Amikor a csapi határátkelőnél lassan, nagyon lassan ment át a vonat a Tisza fölött, elmerengtem azon, hogy néhány éve itt kajakoztam gimnazistáimmal, és a magyar határőrök óva intettek, hogy ne menjünk közel a határhoz, mert a szovjet katonák ránk lőhetnek. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer belépek ebbe a zárt világba. Munkácsra érkezve keresni kezdtem a Kommunista u. 4-et, ahol Csáti József plébános, kárpátaljai vikárius lakott. Õ javasolta, hogy Nagyszőlősön telepedjünk le, ahol a ferenceseknek ötszáz éves múltja van.

Másnap el is vitt Nagyszőlősre, ahol találkoztam néhány hívőnkkel. Megkértem őket, hogy mire visszajövünk, találjanak számunkra alkalmas házat, ahol ideiglenesen lakhatnánk hárman, szerzetesek. Első szentmisémet Nagyszőlősön a kis temetőkápolnában tartottam. A nagytemplomot ugyan visszaadták Paskai László bíboros úr látogatásakor, de még javában tisztították, festették. A régi ferences templomban pedig még múzeum volt. A temetőkápolna emlékeztetett a katakombák világára: a katolikus egyház talán épp Nagyszőlősön volt leginkább megalázva az elmúlt fél évszázadban, hiszen a görög katolikus egyház betiltása mellett a római katolikus egyháznak is elvették mindkét templomát.

Az emberek nagy szeretettel és örömmel fogadtak. Rögtön jöttek az igények keresztelésre, esküvőre, temetésre... Az első utam Husztra vezetett. Azután Viskre mentem misézni, ahol kellemes meglepetés fogadott a hívek részéről: fél órával előbb érkeztem, hogy gyóntassak, de mivel a hívek fele sorban állt a gyóntatószéknél, a szentmise után is még vagy két órát gyóntattam. Bustyaháza, Técső voltak még a helyeim, a legtávolabbi pedig Kerekhegy, Szőlőstől 80 km-re, úttalan utakon.

A nagy áruhiány ellenére a hívek elláttak minden jóval. Igyekeztek benzint is szerezni, ami a legnehezebben beszerezhető áru volt. Nagyon hálás vagyok az első segítőtársaimnak minden helyemen. Nagyon tetszett a hozzáállásuk. A paphiány miatt az emberek nagyon önállóak lettek, megtanultak gondoskodni a hívekről.”

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír