…a Lelkipásztori Napok résztvevőit

Csorba Ottó

1998 óta minden évben részt veszek a Lelkipásztori Napokon, csak egyszer nem tudtam eljönni. Idén ketten jöttünk a plébániánkról, a karitászvezetővel együtt. Úgy sejtettük, hogy az idei konferencia a karitászról is fog szólni, s ebben nem csalatkoztunk, hiszen ez a téma valóban a Szent Erzsébet-évhez is szorosan kapcsolódik. Egyrészt azért jövök el minden évben, hogy alaposabb rálátásom legyen az egyház életére, a tendenciákra, a fontos eseményekre. Másrészt pedig nagyon jó a társaság, és olyan emberekkel találkozom itt már évek óta, akik tényleg tenni akarnak az egyházért otthon, a kis területükön, legyenek papok, szerzetesek, a templom körül tevékenykedők vagy éppen hitoktatók. Nagyon sok ötletet lehet gyűjteni ezeken az alkalmakon, és így megtudhatjuk azt is, mások hogyan valósítják meg elgondolásaikat, amelyeket esetleg nálunk is megfelelően lehet alkalmazni. Meg vagyok róla győződve, hogy ez egy helyi közösségnek csak hasznára válik.

Czinege Katalin

Otthon a plébánián képviselőtestületi tag vagyok és igyekszem részt venni a gyerekekkel való foglalkozásban, illetve ifjúsági hétvégéken, táborokon is jelen vagyok segítőként. Tavaly voltam először a Lelkipásztori Napokon, és idén nagyon kétséges volt, hogy el tudok-e jönni, de a Jóistenre bíztam, és mondtam a plébános atyának, hogy próbáljon meg utólag bejelenteni. S végül mégis el tudtam jönni. Ez azért is jó, mert tavaly nagyon sok kérdés vetődött fel és maradt bennem. Azzal is sokat küzdöttem, hogy ilyen helyzetekben mindig kicsit szerencsétlennek érzem magam, amikor látom ezt a sok lelkes embert, akik a közösségért tevékenykednek, én pedig ezekben a beszélgetésekben nehezebben nyílok meg. Most azonban kifejezetten azzal az elhatározással jöttem ide, hogy kicsit nyitottabb leszek, mint tavaly, nem támasztottam elvárásokat az előadásokkal szemben, és rábíztam a Jóistenre, hogy majd valamit formál ebből. Úgy érzem, hogy jól sikerült. A csoporttársaimmal is jobban kapcsolatba tudtam lépni, és sok gondolat fogalmazódott meg bennem. A Salkaházi Sáráról szóló előadás nagyon nagy hatással volt rám, mert eddig, amikor hallottam róla, az ő személye kevésbé állt közel hozzám, illetve nem éreztem, hogy példát kellene vennem róla. Most, amikor Berkecz Franciska, a rendtársa beszélt róla, nagyon megérintett az a határozottság, az az elszántság, szinte makacsság, ami benne volt. Magamban is sok mindennel szemben érzek hasonló ellenállást, makacsságot, és az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy nekem is ugyanúgy kell nevelni magam, mint ahogy ő tette.

Gödölle Márton plébános

Három és fél éve vagyok plébános, 12 éve pap, és papi éveim száma megegyezik a Lelkipásztori Napokon való részvételem számával. Azért térek vissza ide évről évre, mert ez egy megmerítkezés egy csodálatos szép, élő egyházban. S hogy mit viszek haza magammal? Azt hiszem, talán Benedek pápa egyik mondatát, amelyet sokszor idézték itt a Lelkipásztori Napokon is: aki a szeretetet látja, az látja a legteljesebb Szentháromságot. S ezt különösképpen értem magamra, hogy szeretnék a munkatársaimmal a plébánián egy mélyebb szeretetkapcsolatra jutni, ezt felajánlani nekik, erre meghívni őket. Illetve én magam szeretnék nagyobb szeretet lenni számukra. Különösképpen erre érzek indítást, és talán a Jóisten is megadja, hogy formálódjak és változzak magam is. Talán ez a legfontosabb.

Goda Eszter

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán tanulok. Másodszorra veszek részt a Lelkipásztori Napokon. Tavaly és idén is segítettem a recepciónál és a regisztrációnál. Emiatt kevesebb előadáson tudtam részt venni, de tegnap hallottam a szentmisében Varga László atya prédikációját, és nagyon megfogott benne egy gondolat, amely most számomra különösen is jelentős volt: próbáljunk meg úgy szeretni, hogy közben a másikat is engedjük szeretni. Ha valakin uralkodni akarok, mindig csak adni akarok neki és nem engedem, hogy ő is adjon nekem, akkor megfosztom őt attól, hogy szerethessen engem, és ha megfosztom őt ettől, akkor nem hagyom őt élni. Próbáljunk meg úgy szeretni, hogy a másikat is hagyjuk szeretni. Én eléggé vezető személyiség vagyok, nehezen fogadok el, és nehezen tudok kapni is, és ez a mondat nagyon szíven talált, hogy hagyjak mást szeretni, és ezáltal is növekedni és élni a szeretetben.

Orosz Rita

Kárpátaljáról érkeztem, görög katolikus papné vagyok. Még a Lelkipásztori Napok hatása alatt vagyok, és nem is hagyom, hogy ez elmúljon! Többször előfordult már velem, hogy építő, gyönyörű élményben volt részem. Ám rendszerint hosszabb-rövidebb idő után csappant a lelkesedésem, rámtörtek a mindennapi gondok és visszazuhantam a régi kerékvágásba. Zsúfolásig vagyok gondolatokkal, még csak az „emésztés" elején tartok. Abban bízom, hogy a 2007-es Lelkipásztori Napokat nem felejtem el. Akarom megtartani fejemben és szívemben az itt hallottakat. Akarom, hogy irányt mutassanak számomra, és akarom, hogy ne pillanatnyi eufória, hanem életre szóló derű alapja legyen az átélt katarzis. Hétfőn késő este érkeztem. Kedden még azt gondoltam, nem kellett volna idejönnöm. Előzőleg máriapócsi lelkigyakorlaton vettem részt, és nem hittem, hogy azt még kiegészítheti, netán felülmúlja valami. Nem hittem, hogy további, valódi töltekezésre még sor kerülhet. De nem lehet hidegen végighallgatni forró szavakat... Különösen nem a szeretetről!

Horánszky Anna/Magyar Kurír