
Papi tevékenységét Érsekújvárott kezdte, ám röviddel ezután 1951-ben a kommunista hatalom bátor hitvallása miatt 17 évi börtönre ítélte és bebörtönözte. Végül 5 évvel korábban, 1963. augusztus 20-án, Szent István napján szabadult a börtönből. Ezután hét évig fizikai munkásként kellett dolgoznia, majd 1970-től Udvard község plébánosa lett. 1987-től Tardoskedden fejtette ki buzgó lelkipásztori tevékenységét egészen nyugalomba vonulásáig. Élete utolsó éveit szülőfalujában, Inámban töltötte, ahol 2005. augusztus 20-án adta át lelkét Teremtőjének.
Lénár atya tevékenységével az egész felvidéki magyarságot is szolgálta. A Jópásztor Alapítvány kuratóriumi tagjaként fáradhatatlanul szorgalmazta a felvidéki magyar püspök kinevezését, egyik fő szervezője volt a komáromi imanapoknak, ahol 1990-től kezdődően évente hívek ezrei imádkoztak magyar papokért és magyar főpásztorért. Az Istent, Egyházát és a magyarságot hűséggel és áldozatos lélekkel szolgáló lelkipásztor kiérdemelte a Pro Probitate – Helytállásért Díjat, a Kisebbségekért kitüntetést és az Esterházy János Emlékérmet is.
Pázmaneum/Magyar Kurír