Leonardo Sandri bíboros szentbeszéde Kocsis Fülöp püspökké szentelésén

Eminenciás Erdő és Paskai Bíboros Urak!
Excellenciás Apostoli Nuncius Úr!
Kedves Szilárd Püspök úr és Főtisztelendő Fülöp hajdúdorogi új megyéspüspök úr!
Testvéreim a püspöki és papi szolgálatban!
Tisztelt Hatóságok!
Kedves Testvéreim és Nővéreim az Úrban!

Ma beteljesedik a hő vágyam, hogy találkozzam a magyarországi görög katolikus egyházzal, az új hajdúdorogi megyéspüspök és miskolci apostoli kormányzó felszentelésének örömteli alkalmával.
Az az öröm és megtiszteltetés ért, hogy mindannyiótok számára elhozhattam a Szentatyának, XVI. Benedek pápának a szeretetét és apostoli áldását, Főtisztelendő Kocsis Péter Fülöp atya számára pedig a jókívánatait és buzgó imáit a püspöki szolgálatban.

Tiszteletteljes szeretettel köszöntöm az esztergom-budapesti érsek-metropolita bíboros urat, az ő tisztelt elődjét, az excellenciás nuncius urat, Főtisztelendő Keresztes Szilárd nyugalmazott püspök urat, aki oly szeretetreméltóan hívott meg közétek.

Szívélyesen üdvözlöm az eperjesi metropolita urat, a munkácsi apostoli adminisztrátor urat és minden főpásztort. Péter Fülöp atya éppen most kapta meg a Szentlélek ajándékát, amely őt a fő és pásztor, pap és tanító Krisztusra formálta. Róma püspöke megnyitotta számára a püspökök testületének ajtaját: ezáltal a krisztusi hatalmat tudja gyakorolni a magyar görög katolikus egyházban, és katolikus püspökként részt tud vállalni az egyetemes egyházról való gondoskodásban.

Kedves Testvérek! Az egyház tegnap ünnepelte Szent Pétert és Szent Pált, a római egyház apostolait és oszlopait, a bizánci naptár pedig ugyanebbe a szemléletbe állít be minket, mert ma a tizenkét apostolra emlékezik. Részt vettem a Szent Pál-év megnyitásán a falakon kívüli Szent Pál-bazilikában június 28-án szombaton, 29-én vasárnap pedig a pápa által veze-tett szentmisén, a Szent Péter-bazilikában. A Szentatya mellett ott voltak a Rómába jött katolikus érsekek, hogy átvegyék a szent palliumot: közöttük a jeruzsálemi pátriárka és az eperjesi új metropolita. Jelen volt I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka, valamint számtalan egyház és egyházi közösség képviselője. Két tüdővel lehetett lélegezni.

Ugyanezt a tapasztalatot élhetjük meg ma is. Kedves Fülöp püspök! Főtisztelendőségedet sok latin és keleti püspök veszi körül. Együtt érezzük a közös ökumenikus hivatás vibrálását, és nekem megvan a lehetőségem, hogy teljes tiszteletemet tanúsítsam a keresztény kelet ősi hagyományai iránt. A nagy tarzusi Pál volt az, akit villámcsapásként vakított el Krisztus a damaszkuszi úton, hogy mindörökre ökumenikus távlatot nyisson az egyház számára. Sohasem fogjuk tudni lezárni az egyház misztériumának határait. Inkább Jézusra, a hit szerzőjére és bevégzőjére kell irányítanunk a tekintetünket: ahol ő van, ott lesz az ő egyháza. Péter utóda Krisztus és az egyház elválaszthatatlan jelenlétének a látható jele. A püspöki szolgálat ennek a szent jelenlétnek a szolgálatában áll, amely minden embert Istennek, a Teremtő-nek és Atyának a szívébe vezet.

Fülöp püspök szép egyházat kap: olyat, amely élő a papok és hívek révén, vala-mint az egyházi lelkület révén; olyat, amely sok paróchiába van szervezve. Oktatási, nevelési, lelkipásztori intézetekkel dicsekedhet. Saját liturgikus öröksége van a nagy bizánci hagyomány nyomvonalában. Ezt az elődje hagyta rá, akit az az öröm ért, hogy kiszolgáltathatta neki a püspöki kézfeltételt. Éppen 1988. június 30-án jelent meg az Osservatore Romanoban Szilárd püspök atyának kinevezése eme egyházmegye élére. Az egyszerű egybeesés elmélyíti a hálaadást a húsz hosszú, fáradhatatlan szolgálatban töltött esztendőért. Az eme szeretett közösséggel való kapcsolatot, kedves Szilárd püspök úr, továbbra is ékesíti majd a még hatékonyabb imádság és áldozat: így Főtisztelendőséged nagylelkű fáradozásai még bőségesebb gyümölcsöt hoznak, és mindig pásztor és atya maradhat. Az új püspöknek meg kell őriznie és gyarapítania kell ezt az örökséget, hivatkozva az egy-házmegye által már megtett útra, és főként az egész egyház kezdeteire, melyek az apostolokig nyúlnak vissza. Az apostolok látták és hallották az Urat, megosztották vele a szent misztériumokat, és ezért biztosítékot jelentenek arra nézve, hogy az apostoli láncolat első szeme Krisz-tus, a Megfeszített és Feltámadott.

Kedves Fülöp püspök atya! Nem fog hiányozni Főtisztelendőségednek az Úr és az egyház támasza, ha Péterrel egyesülten marad. Ez a hit bizonyossága! De én azt kívánom, hogy lássa azoknak a gyermekeinek és testvéreinek az engedelmességét, nagyrabecsülését és tiszteletét, akiket az Úr ma Főtisztelendőségednek ajándékozott. A maga részéről törekedjen arra, hogy napról napra összeszedje a fiait és testvéreit, szeresse és nagylelkűen szolgálja őket, amint azt a Jó Pásztor tette. Tanulja meg Pétertől, hogy szerető beleegyezéssel válaszoljon az Úrnak, aki arra kéri, hogy legeltesse a bárányait. Pétertől és Páltól pedig tanulja meg, hogy a hiteles lelkipásztori szeretet mindig magába foglalja az áldozatot is. A jó pásztor feláldozza magát a nyája egységéért és az egész egyház egységéért. Nem akármilyen egységről van szó! Ez a Krisztusban való egység, vagyis az igazságban és a szeretetben, és ezért ez olyan egység, amely kivirágoztatja a békességet.

Emlékezzünk Szent Pál visszhangzó szavaira! Õ azonosítja magát az atyával, aki Krisztus Jézusban életet adott nekünk az evangélium által (vö. 1Kor 4,15skk), és hozzáfűzi: legyetek az én követőim (uo.), amint én is Krisztus követője vagyok. Az evangélium csodálatosan írja le Krisztusnak ezt a követését: együttérzést tanúsítani azok iránt, aki olyanok, mint a pásztor nélküli juhok; kérni az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába; megmaradni az apostolokkal; részt venni a testvérek szellemi és anyagi megpróbáltatásaiban, hogy hirdetni lehessen: az Isten Országa közel van; mindent az ingyenesség stílusában végezni (vö. Mt 9,36skk). Igazi apostoli program ez, amely lehetővé teszi a hajdúdorogi egyházmegyének és a miskolci exarchátusnak, hogy fejlessze vértanúinak az örökségét, és hozzájáruljon az egyház és a szeretett magyar nép fejlődéséhez. Itt van ugyanis a kötelességszerű küldetés: továbbadni az új nemzedékeknek a hit értékes kincsét, evangelizálni a jelenkori társadalmat, meggyőződéssel adva át neki Krisztus gondolatát. Félelmet és remegést éreznek a lelkipásztorok ez előtt a program előtt, de abban bíznak, aki azt mondta: Veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig, és teljes bizalmukat az Úr Anyjába vetik.

Mielőtt visszaindulok Rómába, megállok Máriapócson. Ott dobog Magyarország máriás szíve, s a görög katolikus egyház kapta azt az előjogot, hogy ennek őrzője legyen. Térdre fogok borulni a Szűzanya kegyképe előtt, és könnyeinek titkára gondolok: kiesdik nekünk Isten irgalmát, s kérik a mi bűnbánatunkat és szeretetünket. Mária sírásában azt az együttérzést látjuk, amely Krisztus szívében van: Õrá bízlak mindnyájatokat, a keleti egyházakat, a Szentföldet, Irakot, Libanont, a hitükért üldözött keresztényeket, és kérem a békét az egyházakra, a Közel-Keletre, s az emberiségre. Kérni fogom a legszentebb Szűz Máriát, hogy a papok és a hívek legyenek Krisztus együttérzésének hordozói, és hogy ez kiáradjon az egész világra, hogy mielőbb egy akol legyen és egy Pásztor. Ámen.

Fordította: Ivancsó István

Magyar Kurír

Kép: Gánicz Tamás