Létrejön egy plébánia, és a püspök nem tud róla

„A keresztényeim fiatalok és lelkesek a hitben. Egyházmegyém nagy, hegyes, erdős vidéken fekszik, kevés út van arra felé. Az történt, hogy egy csoport megkeresztelt ember, a teljesen még fel nem fedezett térségben, megépítette a plébániatemplomát, aztán elhívott, hogy szenteljem fel. Amikor eljött valaki közülük, hogy meghívjon, azt mondtam: hogyhogy létrehoztatok egy plébániát anélkül, hogy mondtátok volna a püspöknek? Mire ő elmondta, hogy is történt.

Az egyházmegyének abban a részében, amit protestáns területnek tartanak, egy lelkes katolikus csoport egy malajziai cégnél dolgozik, amely erdőirtással foglalkozik. Ezek az emberek fa barakk-táborban élnek családjaikkal, ahol nem volt templom. Elmentek a munkaadójukhoz, és elmondták neki, hogy szükségük van egy katolikus templomra. A munkaadó kertelt egy ideig, aztán rájött, hogy a templomépítés előnyös a cég számára, mert amikor ott van a vallás, a templom, oda jön a pap, az emberek boldogabbak, jobban kijönnek egymással, és jobban dolgoznak. A munkaadó, aki maláj protestáns, megépíttette a fa templomot: szilárd, jól megépített, szép, elegáns templom készült el.

Odamentem a táborba, és nagyon meglepődtem. Én, mint katolikus püspök, nem mertem volna bármit is kockáztatni abban a térségben, amit a protestánsok magukénak tartottak. Azonban, éppen itt, a térség egyik központi helyén, ahonnan jónéhány falu könnyen elérhető, katolikus plébánia jött létre. Elmentem felszentelni a templomot, az ünnep szép volt, mindenki eljött: katolikusok, protestánsok, animisták, muzulmánok, soha nem láttam még ennyire megtelt templomot, egy gombostűt nem lehetett volna elejteni. A templom melletti rész is tele volt, gyerekek voltak mindenfelé. Az emberek ujjongtak az örömtől. Az őserdőnek abban a szegletében, ahol a tábor áll, és ahol soha nem történik semmi, a püspök ünnepélyes ruhában való jelenléte és a templom felszentelése, mindenkit összehozott.”

A mise és a szentelés után a beszédekre és az ajándékok átadására került sor. A kormány képviselőjének beszéde után a földterület tulajdonosa következett. Féltem, mert Pápuában nagyon összetett a földkérdés, a családok és törzsek közötti háborúk és összetűzések gyakran a földkérdésből fakadnak. Mondhatja – gondoltam –, hogy nem ért egyet és le kell rombolni a templomot, ezzel szemben így szólt: ’Máris szeretném emlékeztetni a püspököt, hogy ez protestáns terület. Ezt mindenkinek elmondom, így a püspöknek is.’ ’Ennek rossz vége lesz!’ – gondoltam magamban, de ő így folytatta: ’De hozzáteszem, hogy nagyon örülök, hogy idejön a katolikus egyház, és ha valakinek bármi ellenvetése van, jöjjön csak hozzám, és megbeszéljük.’ Taps és örömujjongás volt az emberek válasza.

Természetesen a földbirtokos azért örül, mert amikor a katolikus egyház eljut valahova, minden jobban kezd menni. Odajön a pap, aztán a nővérek, akik az emberek szolgálatában állnak. Az egyház biztonságot, stabilitást, folytonosságot ad, gyermekeket tanít, betegeket ápol, közbenjár dolgokért, békét visz. Mindenki tudja, hogy a katolikus egyház érkezésével javul a helyzet erkölcsi és nevelési szempontból is. Például annak a plébániának a hívei rögtön kérték a munkáltató céget, hogy építsen általános és középiskolát a táborban és a környező falvakban lakó gyerekek számára. Amikor egy vagy két év múlva elkészül az is-kola, a plébániának központi szerepe lesz abban, hogy az evangéliumot megismerjék. Mindez nagy igazságról győzött meg. Én, a püspök, soha nem tudtam volna ilyesmit megszervezni, el sem tudtam volna képzelni. A Szentlélek működött katolikus híveken keresztül, és elvezette oda a püspököt, hogy ott megköszönje Istennek ezt az új plébániát.”

Magyar Kurír

(lt)

Forrás: Zenit