Levél a Családomnak!

Kedves gyermekek, kedves barátaim! Az én hitem alapja: az élő személyes Isten, akinek legszebb tulajdonsága az önzetlen jóság és a jókedvű ajándékosztó szeretet! Hiszem, hogy minden ami kezéből kikerül, az jó, mert ő selejtest nem teremt! Hiszem, hogy minden ember a végtelen teremtő Jóság csodája, remekműve. Mindannyian, te magad is, egy csoda vagy egy marék porban, a megtestesült szépség, igazság és jóság.

Természetesen nekem szegezitek a kérdést: Akkor mitől a sok bűn, a szenvedés ezen a Földön?

Anyánk, az Egyház, Jézus Krisztus tanítása alapján beszél a szabad akarattal rendelkező személyes gonoszról, az ördögről. Sajnos, a ma embere hajlamos megfeledkezni róla.

Életem során sokszor megtapasztaltam a gonosz lélek jelenlétét. A mindennapok egy-egy lépésért, befogadott gyermekért, sodródó lélekért sokszor szembe kellett mennem a gonosszal. Szomorúan tapasztaltam, hogy igazat mondott a mi Urunk, mikor arra figyelmeztetett: „Az ördög, mint ordító oroszlán jár körül és keresi, hogy kit nyelhet el.” Egyházunk nem dualista, számunkra nincs egy jó és egy rossz végtelen erő a Földön. Mi keresztények Szent Pállal valljuk: Krisztus nevében meghajlik minden térd az Égben, a Földön és a Föld alatt. A gonosz hatalmas, de ő is csak szabad akaratú teremtménye az Istennek, akárcsak mi emberek. Az ördög szabadon és örökre döntött a rossz mellett. Nagyon gonosz, nem ismer irgalmat és ha gyengék vagyunk, nem csak a földi létünket nyomorítja meg, de képes örök kárhozatra is ragadni minket.

A gonosz mindannyiunkat szeretne lesodorni a szeretet útjáról és arra szeretne rávenni, hogy mi magunk is a bűnben szövetségesei legyünk. A gonosznak nincs keze, nyelve, ő azt szeretné, hogy mi magunk legyünk az ő végtagjai, gyilkos eszközei. Sajnos sokan engednek a gonosznak és bűnöket követnek el, fájdalmat okoznak másoknak önzésükkel, alattomos szavaikkal, tetteikkel. Nagyon nehéz ilyenkor megérteni, hogy mások bűne nem jogosít fel arra, hogy mi magunk is bűnöket kövessünk el. A Sátán nem csak kísértésekkel, hanem mások dühös acsarkodásával, gonosz beszédével, rossz példájával is szeretne bennünket is megfertőzni, magáévá tenni.

Persze, ha nem sikerül a gonosznak megszállnia, a maga eszközévé tenni bennünket, akkor legalább azt szeretné elérni, hogy torpanjunk meg, és dobjuk be a törülközőt, adjuk fel a harcot, hogy rezignáltan magunkba roskadva hagyjuk, hogy sodorjon az ár.

Nagycsütörtökön új parancsot adott az Úr: a szeretet parancsát. A gonosz sokszor hegyeket mozgat körülöttünk, és ilyenkor kicsinységünkből felfakadó félelmünkben, gyámoltalanságunkba mennyei Atyánk kezébe kell kapaszkodnunk, akárcsak a mesterünk, Krisztus. Az ő emberek iránti, de az Atya iránti bizalma sem ingott meg a kereszten sem: „Bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek – mondja a kereszten Jézus, majd, vérbefagyva, utolsó leheletével - Atyám kezedbe ajánlom a lelkemet”. Jézus kitartott a szeretet útján, más út nem adatott számunkra sem.

Nincs hatalma a gonosznak felettünk, a bűn legyőzhető. Az igazi szabadság az, hogy szerethetünk, s e szabadságunkat soha senki nem veheti el, ezt csak mi adhatjuk oda szabad akaratú döntésünkkel. Igen, szabadok vagyunk, ha szívünket nem rántja görcsbe a gyűlölet, a bűnös indulat. Jézus követője, Maximilián Kolbe a II. világháború poklában, a német haláltáborban is szabad volt, mert tudatosan döntött a szeretet mellett. Talán ismerős az ő története. E ferences szerzetes papot, mint oly sok lengyel honfitársát, a német megszállás alatt munkatáborba viszik. Néhány rab megszökik. A kegyetlen indulat az őröket arra vette rá, hogy minden tizedik rabot éhhalálra ítéljenek. Egy hatgyermekes lengyel férfit ragadtak ki a sorból. Ez az ember gyermekei, családja nevében kegyelemért könyörög. A háború poklában eltorzult tiszt nem irgalmaz. És ekkor az atya felkínálja a férfi életéért cserébe a saját életét. Döbbenetes! A tiszt megengedi, hogy szeretetből vállalja az éhhalált a szerzetes. „Nagyobb szeretete senkinek nincs – mondta Jézus Krisztus –, mint ki életét adja az övéiért”. II. János Pál pápa szentté avatta Maximilián Kolbét, és a szentéavatás szentmiséjén ott volt ez a hatgyermekes lengyel édesapa. Örök példakép, még a földi pokolban is szabadok vagyunk, ha a szeretet mellett döntünk. Bármi is történik körülöttünk, nekünk nem szabad letérnünk a szeretet, útjáról. Tudnunk kell: a bűn zsoldja a halál.

A gonosz folyamatosan támad, eleven tűz, mely elpusztíthat, de – a szentírás szerint kitartó harcunkban – mind az arany megtisztulhatunk a tűzbe. Gyengeségünk megtapasztalása alázatra, szerénységre, Isten kezébe kapaszkodásra késztethet bennünket. A bűn : sötétség, a szeretet- a fény hiánya. Nekem nem küzdeni kell a bűnnel, a sötétet nem lehet felaprítani és kilapátolni a világból, hanem fényt kell gyújtani. Szeretni mindig lehet, a jóság melletti döntést nem vehetik el tőled, azt csak te adhatod akarattal oda. Családjainkat, vagy népünk nagy családját csak az imádságos szeretet, a jóságból fakadó testvéri cselekedetek menthetik meg.

Egy személyes jó tanács. Én mindig, ha nagyon közelinek éreztem a gonosz jelenlétét, mind mentőövbe kapaszkodtam a szeretet apró, mindennapi cselekedeteibe. Mindig kell szeretni, de ha a gonosz jelenléte, örvénylő sodró ereje körülvesz, akkor a szeretet cselekedeteibe kell menekülni. A jótettek karjai között biztonságot találhatunk. Mennél jobban tombol a bűn körülöttünk, annál tudatosabban, alázatosabban, önzetlenebbül kell tenni a jót.

Ne félj, összedőlhet körülötted a világ, te szeress és élni fogsz, a legnagyobb vihar után is kisüt az áldott nap. Tudnod kell: az igazságot, az életet meg lehet ölni, de harmadnapon diadalmason feltámad.

Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba testvér