Levél a papokhoz az Eucharisztiáról és a gyermekpasztorációról

Kitekintő – 2005. február 1., kedd | 18:37

Róma: Dario Castrillón Hoyos bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa levelet intézett a papsághoz az Eucharisztiáról és a gyermekek pasztorációjáról. Ebben kifejezte köszönetét a lelkipásztoroknak, akik plébániájukon az Oltáriszentség misztériumának megélésében és közvetítésében elkötelezettek. Hozzátette: az Eucharisztia évében különleges figyelmet kell szentelnünk azoknak a gyermeknek, akik a kateketikai üzenet első befogadói.

A levél idézi a Szentatya január 6-i Úrangyala imádságát, amelyben a legkisebbek fontosságát hangsúlyozta az egyházban: „A gyermekek jelentik az egyház jelenét és jövőjét. Aktív szerepük van a világ evangelizációjában, imádságaikkal segítenek megmenteni és jobbá tenni a világot.”

A bíboros megemlíti X. Szent Piusz pápa 1910-ben kiadott „Quam Singulari” kezdetű dekrétumát, amely kimondja, hogy a gyermekek már hétéves koruktól részesülhetnek a szentáldozásban. Sokan osztják X. Szent Piusz véleményét, hogy ez a döntés nagy kegyelmet jelentett az egyháznak. Castrillón bíboros hangsúlyozta: emlékezzünk, hogy a korai keresztényeknél a kisgyermekek rögtön a keresztség szentsége után részesültek az Eucharisztia szentségében, néhány csepp bor színe alatt.

A szülők és a lelkipásztor kötelessége gondoskodni arról, hogy azok a gyermekek, akik elég értelmesek, a megfelelő felkészítés és szentgyónás után magukhoz vegyék az isteni eledelt.
Castrillón meggyőződése, hogy egy lelkipásztor egyik legnagyobb öröme, amikor a gyermekek az első szentgyónáshoz, majd a szentáldozáshoz járulnak. Minél kisebbek ezek a gyermekek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy méltón befogadják szívükbe az Oltáriszentségben lakozó Krisztust. A gyermek lelke, amikor értelme már kinyílt, nyitott és fogékony arra az isteni fényre, amely Isten ember iránti szeretetének misztériumát sugározza. A gyermek korai elsőáldozása gyümölcsöző lehet a papi vagy szerzetesi hivatások terén is.

A bíboros végül imádságra buzdít levelében, hogy a „pasztorális szeretet” a lelkipásztorok motiváló ereje legyen, egységben a püspökkel, a gyermek családjával és nevelőivel, valamint az Oltáriszentség szeretetét továbbadhassák a gyerekeknek, minél zsengébb korban.

Zenit/MK