
A megbeszélések központi témáját Ouellet bíboros tizenkilenc pontban jelölte meg, amelyek a legsürgetőbb szempontokra hívják föl a világegyház figyelmét Isten szava terjesztésével kapcsolatban.
Hogyan értessük meg a hívekkel, hogy Isten igéje Krisztus? Miként dolgozzunk ki egy homília-segédkönyvet? Hogyan egyeztessük össze a vallásközi párbeszédet a Krisztus egyediségét hangsúlyozó dogmatikus megállapítással? Hogyan neveljük a híveket a Lectio Divina olvasására? Többek között ezeket a kérdéseket emelte ki az eddigi hozzászólásokból a szinódusi főrelátor. A további pontok: Isten igéje, liturgia és oltáriszentség – szorosan össze kell, hogy tartozzanak. Az egyház küldetése elsősorban Isten és az ember meghallgatása; el kell csöndesednünk ahhoz, hogy befogadjuk az élő igét. Mária példáját követve elmélkedjünk Krisztus szavain, akár memorizálva a Szentírás egyes szakaszait.
A szentmiséken át kell térni a moralizáló homíliákról a misszionárius igehirdetésre, alkalmazva a kommunikáció olyan formáit is, mint az ikonográfia és az ének. Fel kell oldani a feszültséget a bibliai exegézis és a teológia között, megtalálva a kapcsolatot a Szentírás történelmi és spirituális jelentése között. Minden párbeszéd alapja a Biblia, történjen az különböző kultúrák, vallások, felekezetek között.
A következőkben a szinódusi atyák eldöntik, hogy a kiscsoportos megbeszéléseken a felsorolt témák közül melyeket választják be a szinódus záró javaslatai közé.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír