Lezárult Rómában a legfőbb szerzetes elöljárók közgyűlése

Megszentelt élet – 2013. május 28., kedd | 10:02

 Május 22-24. között rendezték meg a tanácskozást, amelyen 120 legfőbb szerzetesi elöljáró gyűlt össze a Salesianumban a 81. közgyűlésükre, amelyet A vezetés gyakorlása a szerzetesi életben 50 évvel a II. Vatikáni Zsinat után címmel tartottak.

A tapasztalat- és eszmecsere különösen aktív, gazdag és intenzív volt. A jelenlegi időszakot több okból is úgy mutatták be, mint egy földrengést – nyilatkozta Flavio Peloso atya, az orionisták elöljárója.

Bartolomeo Sorge jezsuita atya felszólalásában hangsúlyozta, hogy a jelenleg tapasztalható társadalmi válság strukturális jellegű, nem pusztán gazdasági, és nem csak a világot, de az Egyházat és a megszentelt élet intézményeit is érinti. A vezetői szolgálat a földrengés-helyzetben különösen szükséges, elsősorban az ítélőképesség, a társfelelősség és a hűség választásának aktiválása terén.

A vatikáni dikasztériumok vezetői is beszédet mondtak az ülésen: Joao Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Kongregáció prefektusa és titkára José Rodriguez Carballo érsek.

A vezetés kérdése fontos téma a megszentelt életben, amely azonnal felhívja a figyelmet a megszentelt élet jelenlegi problémáira és a mentalitás folyamatban levő változásaira. Az elöljárók osztoztak abban a véleményben, hogy a különböző szerzetesi rendekben ma a helyi közösségek vezetése van a legnagyobb válságban, és ez súlyos következményeket von maga után a közösség és tagjainak egysége, hűsége és fejlődése terén. Fel kell eleveníteni a tekintély szolgálatának jól kialakított modelljét és ezzel párhuzamosan az aktív és felelős engedelmesség értékét és gyakorlását. Ebben vannak olyan szükséges állomások, amelyek az észérveken, a megérthetőségen túl vannak, és hitbeli engedelmességet igényelnek, amelyet a múltban „vak engedelmességnek” neveztek – hangsúlyozta Peloso atya.

A tekintély kapcsán mentalitásváltást kell megvalósítani. Át kell térni a kölcsönösségre, a közös előrehaladásra. A tekintélyválság inkább következménye, mint oka a társadalmi és kapcsolati válságnak. A közösségbeli kapcsolatokat kell emberibbé tenni és evangelizálni. Ezek a kapcsolatok váljanak a másik személy elismerésének, a valódi párbeszéd, a társfelelősség, az irgalmasság elsőbbségének, valamint a közösséghez tartozás, az ajándékozásra való nyitottság, az isteni hívás és terv felismerésének helyeivé a mindennapokban. A szerzetesek is részesei annak a társadalmi és egyházi kontextusnak, amelyben a vezetés válsága minden egyházi, családi, politikai területre kiterjed. Egy olyan időszakban, amely a megkülönböztetés és a változás terén nagy döntéseket igényel, arra kaptunk meghívást, hogy felmutassuk a reményt, abban a meggyőződésben, hogy az isteni gondviselés működik a történelemben – nyilatkozta Flavio Peloso atya, az orionisták elöljárója.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír