Limburg:
Az ügy előzményei
Ismeretes, hogy az említett tanácsadói szolgálat – benne orvosok, pszichológusok, jogászok és egyéb szakemberek mellett a katolikus és evangélikus egyház lelkészeinek közös munkájával – azt a célt szolgálja, hogy a nehézséggel küszködő német kismamát lebeszélje a terhesség-megszakításról, illetve felvilágosítsa az abortusz egészségügyi, etikai, társadalmi, illetve a lelkészek segítségével döntése teológiai-egyházjogi következmé-nyeiről. Ha a várandós anya kitart az abortusz mellett, akkor az említett bizottságnak írásos igazolást kell adnia arról, hogy az adott személy részt vett a konzultációkon és tudatában van tette felelősségének. Egyházi szempontból alapvető gondot okoz, hogy az aláírással a katolikus egyház – közvetve és látszólag – hozzájárul az abortusz létrejöttéhez, jóllehet az egész tanácsadói testület és benne jeles módon a lelkészek közreműködése éppen azt a célt szolgálja, hogy utolsó lehetőségként megpróbálják a terhes nőket lebeszélni, eltántorítani magzatuk elvételétől. A német alkotmány nem engedélyezi az abortuszt, de ha a terhes nő részt vett a törvényesen előírt konzultációkon, akkor esetében hatályon kívül helyezi az abortusztörvényt.
A német püspökök döntő többsége kezdettől fogva követendőnek tartotta e gyakorlatot, és 1999-es, februári közgyűlésükön hangsúlyozták, hogy nagyobb rossz lenne kilépni a rendszerből, mert a legtöbb nő esetében a magzat mentésének utolsó lehetőségét áldoznák fel. A Szentszék ennek ellenére kifejezetten sürgette a német főpásztorokat, hogy lépjenek ki a terhességi tanácsadói rendszerből, mert jelenlétük és részvételük legitimálja, törvényesíti az abortuszt. Az eltérő álláspont abból adódott, hogy a német püspökök a konkrét lelkipásztori gyakorlatot tartották szem előtt és megpróbálták segíteni, míg a Szentszék morálteológiai oldalról közelítette meg a problémát. Döntő fordulatot hozott II. János Pál pápának 1999. szeptember végén a német püspökökhöz intézett levele, amelyben kifejezetten kérte tőlük, hogy az egyház erkölcsi tanítása jegyében lépjenek ki a tanácsadói rendszerből. A pápa kérésének a német püspökök – Franz Kamphaus limburgi püspök kivételével – eleget tettek. Limburg püspöke azonban úgy vélte, hogy inkább a segítségre szoruló terhes anyák mellett marad és megpróbálja a lehetetlent, hogy papjai révén – az evangélium szellemében – rávegye őket az élet tiszteletére. A Szentszék közbenjárt annak érdekében, hogy Kamphaus püspököt rávegye álláspontja megváltoztatására. Legutóbb a német püspökök fuldai közgyűlésén Giovanni Layolo apostoli nuncius is tárgyalt a limburgi püspökkel. A közgyűlés végén Karl Lehmann bíboros, mainzi püspök, a német püspöki kar elnöke kijelentette: „Kamphaus püspök, szeretünk téged, szükségünk van rád.”
A kényes ügyre a pápa március 8-án kelt levele tett pontot: péteri szolgálatának legfőbb tekintélyével kérte Kamphaus püspököt, hogy egyházmegyéje hagyjon fel az eddigi gyakorlattal. Ugyanakkor a pápa nyomatékkal kéri a főpásztort, hogy maradjon meg püspöki szolgálatában. A konkrét kérés kivitelezésére a pápa Gerhard Pieschl limburgi segédpüspököt kérte fel, aki a megbízatást elfogadta.
Kamphaus püspök nyilatkozata
Franz Kamphaus püspök „Mély sebek” címmel pénteken nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezi: „A pápa legfőbb tekintéllyel megszólaló kérésére hivatalban marad, mert a pápával való egység a katolikus hitértelmezés lényegéhez tartozik, de lelkiismereti okokból nem ért egyet a szentatya döntésével, és a maga részéről nem is tudja végrehajtani egyházmegyéje kilépését a terhességi tanácsadás rendszeréből. A római döntés mély sebet okoz lelkének és szerinte sok gyermek életlehetőségét áldozzák fel. Ugyanakkor püspöki hivataláról történő lemondása nemhogy gyógyítaná, hanem tovább mélyítené a sebét.”
A KNA német katolikus hírügynökség tájékoztatása szerint az elmúlt évben a limburgi egyházmegye 12 tanácsadói testületénél 500-550 konzultációs esetet jegyeztek és bizonyítható tény, hogy a terhes anyáknak kereken a fele magzatuk élete mellett döntött.
VR/MK