Lisieux-i Szent Teréz ünnepe – 2005. október 1.

Csodálatos szabadság. Kívülről nézve bezárva egy klastromba, rövidke életét is sokszor betegen töltötte, mégis az ilyen emberekből él az Egyház, sőt azok is, akik még nem is sejtik, hogy Krisztus váltotta meg őket. Mert az ilyen emberek egyengetik az ember útját Isten felé.

Vannak gyermekek, akiket szentekként tisztelünk, és vannak aggastyán korúak is. A szentség nincs életkorhoz kötve, de az biztos, hogy életkortól függetlenül a legérettebb emberek a szentek. Nem kapkodóak, de minden pillanatukat a Lélek tölti ki, és ezért jó rájuk tekinteni, még ha ki is mondjuk, hogy nem tudnánk azt csinálni, amit ők csináltak.

Senkinek az életformáját nem kell lemásolni, hanem azt kell kitapasztalni, miként tudunk a legjobban javára lenni másoknak. S ezt már követi az, hogy hol a helyünk. Így az életszentség nem egy vastag könyvből elolvasható furcsa életrajzok tömkelege lesz, hanem amikor az a természetes, hogy csak a természetfelettivel elégszünk meg. Isten barátságánál ne adjuk alább.

Sánta János