Lisieux-i Szent Teréz ünnepe – 2007. október 1.

Kívülről nézve bezárva egy klastromba, rövidke életét is sokszor betegen töltötte, mégis az ilyen emberekből él az Egyház, sőt azok is, akik még nem is sejtik, hogy Krisztus váltotta meg őket. Mert az ilyen emberek egyengetik az ember útját Isten felé.

Vannak gyermekek, akiket szentekként tisztelünk, és vannak aggastyán korúak is. A szentség nincs életkorhoz kötve, de biztos, hogy életkortól függetlenül a legérettebb emberek a szentek. Nem kapkodóak, mert minden pillanatukat a Szentlélek tölti ki. Ezért jó rájuk tekinteni, még ha kénytelenek is vagyunk bevallani, hogy nem tudnánk azt tenni, amit ők csináltak.

Senkinek az életformáját sem lehet lemásolni, hanem azt kell kitapasztalni, miként tudunk a legjobban mások javára lenni. S ebből már egyenesen következik, hol is a helyünk. Így az életszentség nem egy vastag könyvből elolvasható furcsa életrajzok tömkelege lesz, hanem amikor az a természetes, hogy csak a természetfelettivel elégszünk meg. Isten barátságánál ne adjuk alább.

Sánta János