Lourdes: Szentmise Mária mennybevételének ünnepén

A pápa fél 10-kor hagyta el szálláshelyét, hogy köszönthesse a réten már hajnali 3 órától kezdve gyülekező fiatalok, betegek, családok, zarándokok több százezres tömegét. Mintegy 2000 volt a fogyatékosok száma, akik tolókocsin, hordágyon várakoztak kísérőikkel a szentmise kezdetére a rendkívüli melegben és erős napsütésben.

Az ünnepélyes szertartást a pápa a számos országból érkezett 80 püspökkel – közöttük 66 volt a francia főpásztor –, mintegy 20 bíborossal és 1200 pappal együtt mutatta be. A celebrálók között volt Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke.

A pápa barátja az egész emberiségnek

A szentmise elején Jacques Perrier, Tarbes és Lourdes püspöke köszöntötte a Szentatyát, aki az elmúlt 25 év során emberek millióival kezdett párbeszédet, amely ma a massabielle-i barlangnál folytatódik, ahol Mária szólt Bernadette-hez.

A pápa soha senkit nem sértett meg személyisége legbelsőbb énjében, soha nem hallhattuk a Szentatya szájából a reménytelenség vagy a beletörődés szavait – mondta Jacques Perrier, Tarbes és Lourdes püspöke.

Nem a rosszé és a halálé az utolsó szó – ezt erősíti meg Mária egész életében

Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás – Mária szavai, amelyeket 1858. március 25-én Bernadette-hez intézett, különös intenzitással visszhangzanak ebben az évben, amelyben az egyház a dogma ünnepélyes megfogalmazásának 150. évfordulóját ünnepli. A dogmát – emlékeztetett rá a Szentatya – Boldog IX. Piusz pápa hirdette ki Ineffabilis Deus kezdetű apostoli konstitúciójában.

A Szentatya nagyon vágyott arra, hogy elvégezhesse ezt a lourdes-i zarándoklatot, hogy emlékeztethessen erre az eseményre, amely az egyetlen és oszthatatlan Szentháromságot dicsőíti. Mária Szeplőtelen fogantatása az Atya önzetlen szeretetének jele, a Fiú által végbevitt megváltás tökéletes kifejezése, a Szentlélek cselekvésére teljesen nyitott élet kezdőpontja.

A Szentatya szeretettel köszöntötte a zarándokokat, akik azért jöttek el a massabielli barlanghoz, hogy tiszteljék Máriát, akit minden nemzedék boldognak vall.

A pápa köszöntött minden zarándokot és azokat, akik lélekben a rádión és a televízión keresztül csatlakoztak a szertartáshoz, majd a betegekhez fordult: A Szűzanya éreztesse velük jelenlétét és adjon támaszt lelküknek!

„Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé sietett”… Lukács evangélista szavai nyomán elképzeljük a názáreti fiatal lányt, amint Júda egyik városa felé siet, hogy felajánlja segítségét unokanővérének. Ami leginkább meghat bennünket, az Mária gyengédsége idős rokona iránt. Konkrét szeretetről van szó, amely nem korlátozódik pusztán szavakra. Mária személyesen elkötelezi magát, saját magát ajánlja fel unokanővérének, maradéktalanul és anélkül, hogy ellenszolgáltatásra várna. Tökéletesen megértette, hogy az Istentől kapott ajándék több mint kiváltság. Elsősorban kötelesség, amely a mások iránti önzetlenségben jut kifejezésre, hiszen ez a szeretet jellemző vonása.

„Magasztalja lelkem az Urat” – Amikor Mária találkozik Erzsébettel, érzelmei a Magnificat-himnusz szavaiból törnek fel, kifejezve az Úr szegényeinek reményekkel teli várakozását, valamint annak a bizonyosságát, hogy Isten beteljesíti ígéreteit, hiszen „nem feledi irgalmasságát”.

A Magnificat után következik a csönd: az evangéliumok nem írnak semmit arról a három hónapról, amelyet Mária unokatestvérénél, Erzsébetnél töltött. Vagy talán megtudhatjuk a legfontosabbat: a jó nem csap zajt, a szeretet ereje a mindennapi szolgálat nyugodt visszafogottságában fejeződik ki.

Ennek tudatából fakad Szűz Mária öröme, amely a himnusz egészét áthatja: örül, mert tudja, hogy Isten letekint rá, mert szolgálhatja, mert nagy dolgot művelt vele a Mindenható, örül, mert megízlelheti az eszkatológikus boldogságokat, amelyek az alázatosak és éhezők számára vannak fenntartva.

Mária szavai és csöndjei (hallgatásai) révén példát mutat zarándokutunkon. Nem könnyű útról van szó: az emberiség, ősszülei hibájából, magán viseli a bűn sebét, amelynek következményei továbbra is jelen vannak. De nem a rosszé és a halálé az utolsó szó. Mária ezt megerősíti egész életével, mint Krisztus, húsvétunk győzelmének élő tanúja.

A hívek megértették ezt. Ezért sietnek tömegesen a grottához, hogy meghallgassák a Szűz anyai figyelmeztetését, felismerve benne a „Napba öltözött asszonyt”, a Királynőt, aki Isten trónusa mellett tündököl és közbenjár értük.

Ma az egyház azt ünnepli, hogy Mária testestül-lelkestül a Mennybe vétetett. Mária Szeplőtelen Fogantatásának és Mennybevételének dogmája szorosan kapcsolódik egymáshoz – mutatott rá szentbeszédében a pápa. Mindkettő a Megváltó Krisztus dicsőségét és Mária életszentségét hirdeti. Mária emberi sorsa, elrendeltetése már mostantól kezdve teljesen és véglegesen megvalósul Istenben.

„Ha aztán elmentem, helyet készítettem, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok” – szól hozzánk Jézus János evangéliumában. Mária Krisztus ígérete beteljesedésének záloga. Mennybevétele számunkra – a zsinat tanítása szerint – a biztos remény és vigasz jele.

„A Szeplőtelen Szűz a Massabielle-i barlangnál hozzánk, a harmadik évezred keresztényeihez is szól, hallgassuk szavait. Mindenekelőtt hallgassátok Õt ti, fiatalok, akik életetek értelmére kerestek választ. Itt megtalálhatjátok. Igényes válaszról van szó, de ez az egyetlen, amely valóban kielégít. Ebben a válaszban rejlik az igazi öröm és béke titka” – mondta a Szentatya, majd a következő felhívással fordult a nőkhöz: „A barlangnál megjelenve Mária üzenetét egy kislányra bízta, ezzel is hangsúlyozva a nők sajátos küldetését. A nők – akiket napjainkban a materializmus és az elvilágiasodás kísért – legyenek a társadalomban azoknak az alapvető értékeknek a tanúi, amelyeket csak a szív szemével vehetünk észre. Rátok, nőkre hárul, hogy a Láthatatlan őrszemei legyetek! Kedves fivéreim és nővéreim, mindnyájatokhoz intézem sürgető felhívásomat: tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy tiszteletben tartsák az életet, minden életet, a fogantatástól a természetes halálig. Az élet szent ajándék, amelynek senki sem válhat urává. A Szűzanya végül mindenki számára üzeni: legyetek szabadok! Emlékezzetek azonban arra, hogy az emberi szabadságot a bűn jelöli meg. A szabadságnak is arra van szüksége, hogy Krisztus megszabadítsa a bűntől. Védelmezzétek meg szabadságotokat!” – szólt a pápa felhívása.

A Szentatya ezekkel a szavakkal zárta homíliáját: „Kedves Barátaim! Tudjuk, hogy mindig számíthatunk Máriára, aki, mivel soha nem engedett a bűnnek, az egyetlen tökéletesen szabad teremtmény. Az Õ oltalmába ajánllak benneteket. Máriával együtt haladjatok emberségetek tökéletes megvalósításának az útján.”

A szertartás végén II. János Pál pápa elimádkozta az Úrangyalát. Előtte mondott beszédében köszöntötte a francia nemzeti zarándoklat hétezer résztvevőjét, különösen azokat a fiatalokat, akik betegápolóként voltak jelen. 

A pápa felidézte a fiatalokkal való franciaországi találkozóit, amelyek mindig nagy reménnyel töltötték el. Arra buzdította őket, hogy Mária példáját követve vigyék el a világnak a reménységet. A lourdes-i vízforrás az új élet jelképe, amelyet Krisztus ad mindazoknak, akik megtérnek hozzá. A kereszténység az élet forrása, amelynek Mária az első őrzője – mondta a pápa.

A lourdes-i zarándoklat képsorai most is alátámasztották a Szentatya beszédének fő gondolatát: tiszteljétek az életet, amely szent ajándék minden szakaszában és amelynek senki sem ura, csak maga a Teremtő. Most, amikor az egész világon milliók követik képernyőre szegezett tekintettel az Athénben megrendezett olimpiai játékokat, az erő, a sport nemes versenyét, a harmonikus testi szépség, a teljesítmény diadalának áldozva, a szentatya kétnapos lourdes-i zarándoklata az élet másik valóságára hívta fel a figyelmet: a törékenyekre, a kicsinyekre, a szellemi és testi fogyatékosokra, akik az élet minden pillanatában ugyanolyan méltósággal rendelkeznek, mint egészséges társaik. Ez az, amit mai világunk nem akar tudomásul venni – hangoztatta többek között Jean Vanier, a Bárka Közösség megalapítója, aki több mint negyven éve szolgálja szellemi fogyatékos embertestvéreit és aki a francia televízió kettes csatornája élő közvetítésének vendége volt.

Búcsú Lourdes-tól

Vasárnap este hét órakor II. János Pál pápa befejezte lourdes-i zarándoklatát, és Tarbes repülőterén búcsút vett a franciaországi Mária kegyhelytől. A Szentatya háromnegyed kilenckor érkezett meg az olasz főváros ciampinói katonai repülőterére.

VR/MK