Lubomyr Husar bíboros lelkipásztori levele az ukrán görög katolikus pátriárkátus felállításáról

Lvov: Amint arról már korábban beszámoltunk, jelentős viták tárgyát képezi az Ukrajnában felállítandó görög katolikus pátriárkátus terve. II. János Pál pápa többször hangoztatta, miszerint az ukrán görög katolikus egyház pátriárkátusi rangra emelése a hívek lelkipásztori ellátásának javulását segítené elő, s megegyezne a hívek szándékával is. Az elgondolást azonban legelőször az orosz ortodox egyház támadta, hiszen szerintük ezzel a lépéssel Róma püspöke minden oroszok pátriárákájának egyházi joghatóságát sértené, illetve csorbítaná, hátramozdítva az ökumené ügyét. Ugyanakkor katolikus oldalról is hallani lehetett kritikus megnyilatkozásokat, hiszen egyesek szerint a pátriárkátussá szerveződő görög katolikus ukrán egyház eltávolodhatna Rómától.
Mindezen negatív felvetések megválaszolására Lubomyr Husar bíboros, lvovi nagyérsek, a helyi görög katolikus egyház feje szeptember 6-i dátummal lelkipásztori levelet adott ki, Az ukrán görög katolikus egyház pátriárkális státuszának megszilárdulása címmel. Ennek elején emlékeztet arra, hogy a helyi püspökök és metropoliták egyöntetűen kiállnak az elképzelés mellett, s ezen nézetüknek a szentatyánál folyó év júniusában tett látogatásuk során is hangot adtak. A főpásztor ezután történelmi szempontok alapján felvázolja a XX. századi ukrán történelem két nagy célját: az egyik a nemzeti függetlenség elérése, a másik – ezzel párhuzamosan, egyházi síkon – egy helyi pátriárkátus felállítása, amely már az évszázad első felében is állandóan visszatérő kérése volt a helyi görög katolikusoknak. Az első cél megvalósult, most a második beteljesítése felé törekszik a helyi egyház. A „Szobor”-ban, vagyis a pátriárkális tanácsban a világszerte élő ukránok képviseletében főpásztoraik egyhangúlag támogatásukról biztosították ezt a tervet. Lubomyr Husar bíboros véleménye szerint már csak idő kérdése, hogy a folyamat mikor teljesedik be hivatalosan is.
A bíboros levelében – emlékeztetve a II. Vatikáni zsinat tanítására – kiemeli, hogy a pátriárkátus egy, a Rómával egységben lévő, de sui iuris, vagyis saját jogú részegyház megnevezése. A Pastores gregis kezdetű szinódus utáni buzdításban azt olvashatjuk, hogy a keleti egyházakban az isteni Gondviselés jóvoltából születtek a pátriárkátusok, amelyek – megőrizve egységüket az egyetemes egyházzal – saját egyházfegyelemmel, rítussal és szokásokkal rendelkeznek. Legnagyobb méltóságuk, hogy mintegy anyaként szültek több más helyi egyházat. Ezen a ponton Husar bíboros megjegyzi, hogy Konstantinápoly leányegyházaként Kijevben már fennállt évszázadokkal ezelőtt egy pátriárkátus, s a jelenlegi moszkvai pátriárkátus, amely olyannyira ellenzi az ukrán egyház pátriárkális rangját, valójában Kijev leányegyháza.
Bár a legelső pátriárkátusok vagy történelmi fejlődés, vagy az adott helyi egyház szándékából nyerték el ezt a címet, ma a katolikus egyházban csakis a római pápa áldásával lehetséges egy részegyháznak erre a rangra emelkednie.
A teológiai-történeti alapvetés után Husar bíboros, nagyérsek megállapítja: az ukrán görög katolikus egyház megfelel mindazon követelményeknek, amelyek egy pátriárkátussal szemben fennállnak. Keleti egyházról van szó, amelynek belső fejlődése már szükségessé teszi ezt a változást, a pátriárkális státusz jobban megfelel a lelkipásztori elvárásoknak, ez a döntés egyúttal pozitív egyházi válasz lenne Ukrajna nemzeti függetlenségére. Ezen felül azt is figyelembe kell venni, hogy az ukrán egyház – a nagyszámú emigráció révén – az egész világon elterjedt.
A főpásztor külön pontban foglalkozik a számos kritikus ellenvetéssel, mint a nacionalizmus erősítése, az ökumenizmus ügyének gátolása, a Rómával szembeni túlzott önállóság, az ortodoxiával szembeni térnyerés igénye. Mindezekre egy általános gondolattal, állásfoglalással válaszol a nagyérsek: nem a támadás, az ellenségeskedés motiválja az ukrán görög katolikus egyházat, hanem lelkipásztori szempontok és az egyház egységének ügye. Amióta az ukrán egyház kettészakadt, s egy része ortodox, a másik része görög katolikus lett a Rómával való unió után, egy vágya van a helyi híveknek, hogy egy pátriárka legyen a kijevi Szent Bölcsesség székesegyházban. Ezzel a döntéssel talán egy lépéssel közelebb juthatunk ezen cél megvalósításához.
A döntés a pápa kezében van. Amikor ő elérkezettnek látja a megfelelő pillanatot, áldását adja majd az ukrán görög katolikus egyház pátriárkátusi rangra emelésére. „Szentatya áldása és a mi alázatunk nélkül pátriárkátusunk sebet üthetne az egyetemes egyház testén, s ez a tény óvatos, józan belátásra kötelez bennünket” – írja levele végén Lubomyr Husar bíboros, lvovi nagyérsek, az ukrán görög katolikus egyház feje, majd áldását adja híveire. VR/MK