Ma is felismerni, mi a vonzó a fiatalok számára

– Szombaton ünnepelte a Katolikus Ifjúsági Mozgalom fennállásának 20. évfordulóját. Több mint százan vettek részt az ünnepségen. Kikkel ünnepelt a KIM? Mi volt a célja az ünnepségnek?

Gábor Miklós: A régi idők tagnyilvántartásából kerestük ki azokat, akikkel szorosabb kapcsolatunk volt, ezenkívül meghívtunk olyan embereket is, akik az ifjúságpasztorációban érintettek vagy illetékesek, tehát az összes egyházmegyei ifjúsági referenst, több püspököt. Nem feltétlenül volt formálisan mindegyikük KIM-tag, de ott voltak az alapítás környékén, vagy pedig a későbbi időszakban valamelyik rendezvényünkhöz valamilyen módon kapcsolódtak.

Azért rendeztük meg az ünnepséget, mert egyrészt szerettük volna, ha egy szélesebb kör számára is láthatóbbá válik, hogy mi mindenben vett részt a KIM az elmúlt húsz évben, hiszen nemigen volt olyan lényeges országos katolikus ifjúsági esemény vagy rendezvény, amihez valamilyen módon ne lett volna közünk. Másrészt pedig fel akartunk kínálni az előbb említett személyek számára egy személyes találkozási lehetőséget, mivel nem magától értetődő, hogy ezek az emberek – akik életük egy szakaszában közös célért köteleződtek el, ma pedig az Egyház, az élet különböző területein munkálkodnak – bármikor is találkozhatnak. Az elmúlt húsz évet szóban, a kerekasztal-beszélgetésben, írásban, egy kiadvány formájában és képekben: tablókiállítás és vetítés segítségével is bemutattuk. Ezekkel együtt és a szentmisével közös nagy hálaadást, ünneplést szerettünk volna megvalósítani. A szentmisében egyébként Gyulay Endre püspök úr, az MKPK korábbi ifjúsági referens püspökével koncelebrált három pap barátunk. Üdvözletüket küldték még Ternyák Csaba érsek, valamint Balás Béla, Beer Miklós, Várszegi Asztrik, Veres András, Spányi Antal és Udvardy György püspökök.

– Mi volt a rendezvény legfontosabb gondolata vagy üzenete?

Gábor Miklós: Az ünnepség a visszajelzések alapján megerősítette a résztvevőket abban, hogy a KIM változatlanul működik, számukra is fontos célokat valósít meg, még akkor is, ha ők már nem élnek benne ilyen intenzíven.

Nobilis Márió: Nekem az volt egyfajta felismerés, hogy az ünnepség résztvevői között kifejezetten keresnem kellett az olyan embereket, akiket csak KIM-es vonalon keresztül ismerek. Így ez az alkalom azt hozta felszínre, hogy bár sokféleképpen tevékenykedünk az Egyházért, de valamilyen közös látásmód, eredet sokunkat összeköt a mélyben. A KIM-hez tartozás, a részvétel, a KIM-es lét egyfajta szellemiséget, lelkületet, összetartozást jelent, ad, kifejez, és most ezt mind vállaltuk. A mi köreinkben és nálunk Magyarországon az egyesülethez tartozás, az egyesületi lét nem szokott az első helyen állni az egyén számára az identitás-meghatározás terén, de azért csöndben, a mélyben mégis meghatározó.

– A programban kerekasztal-beszélgetés is szerepelt. Honnan indult és hová jutott el a beszélgetés?

Gábor Miklós: A beszélgetésben szerettük volna bemutatni azoknak az embereknek, akik a napi ifjúsági akcióktól kicsit távolabb kerültek, hogy hogyan jött létre a KIM, hiszen a jelenlévők nagy többsége az 1980-as évek vége felé nem volt benne ezekben a mozgásokban. Meg akartuk jeleníteni az indító motivációt, de azt is be akartuk mutatni, hogy a mostani körülmények között hogyan zajlik az ifjúsági munka, illetve hogy az ifjúságpasztoráció milyen problémákkal küzd.

Nobilis Márió: Minden résztvevő a funkciójához meg ahhoz a státuszhoz kapcsolódóan szólalt meg, ahogyan részt vett a folyamatokban, de mindenki mesélt a saját személyes közeledéséről is. Ilyen módon a kerekasztal-beszélgetés nemcsak egyfajta tematikus körüljárása volt a KIM húszéves történetének az előzményekkel együtt, hanem belevitte a napba a személyességet is, azt a felismerést, hogy itt emberek élettörténetei fonódtak össze. 

– A KIM fiatalok társadalmi képviselete céljából indult, most főleg ifjúsági rendezvények hátterét adja. Hogyan és miért alakult át a mozgalom profilja?

Gábor Miklós: Azt gondolom, hogy a demokratikusnak nevezett magyar intézményrendszer egyszerűen túllépett azon, hogy egy kisközösségi formájú, lazább konglomeráció társadalmi szempontból érdekes kérdéseket fogalmazzon meg és azokat valamilyen módon a közvélemény elé tárja. Ma már nem egy ilyen mozgalomban fogalmazódnak meg olyan kérdések, hogy legyen-e polgári szolgálat vagy ne legyen. (Annak idején, 1989-ben a katonai szolgálatot helyettesítő polgári szolgálat igényét a KIM vetette fel, ebből lett aztán törvényjavaslat és végül intézmény.) Ennek megfelelően a fiatalok a fejükben is máshol keresik ezeket a megnyilvánulási lehetőségeket. Másrészt az elköteleződés mértéke is nagyon lecsökkent, a fiatalok egyre kevésbé hajlandóak egy ilyen dologban, mozgalomban felelősséget vállalni és tevékenykedni. A rendezvény-jellegű események kisebb mértékű, rövidebb ideig tartó elkötelezettséget igényelnek, az ifjúságnak nagyobb a kedve is ezekhez, meg hát ezek színes események, sokféle emberrel lehet találkozni, többek között párt találni stb. Ezek természetesen vonzóbb dolgok, mint a költségvetés elkészítése, előadások megtartása vagy újabb emberek toborzása. Azért is keveredik az intézményi és a civil szervezeti funkció, mert sajnos nem látunk a magyar társadalomban és az egyházon belül kialakult határozott ifjúsági koncepciót, ezért számtalanszor érzem, hogy mások mellett nekünk is egyszerre kell feltérképezni és kielégíteni a fiatalok igényét. Érzékelnünk kell, hogy ma mi a vonzó a fiatalok számára, s ennek megfelelő programokat, képzéseket kell számukra szerveznünk, figyelve arra, hogy ezek révén az egyház közösségébe kapcsolódhassanak be. Ezért is mozdult ebbe az irányba a profilunk.

Nobilis Márió: A profilváltás csak akkor igaz, ha csupán a KIM történetét nézzük, márpedig nemcsak a KIM története létezik. A kerekasztal-beszélgetésben is hallhattuk, hogy a katolikus ifjúsági mozgalom kifejezés annak idején először kisbetűvel jelent meg egy dokumentumban. Tehát nem az volt az elsődleges cél, hogy megalapítsák a Katolikus Ifjúsági Mozgalom nevű egyesületet – ahova minden katolikus fiatalnak tartoznia illik –, hanem az, hogy Blanckenstein Miklós körül felvázolódott egy komplett terv, egy koncepció, amelyben sok minden szerepelt, és ennek egy hangsúlyos eleme volt a katolikus ifjúság képviselete az éppen akkor aktuális, fontos társadalmi kérdésekben. De ez nem valami zárt dolog volt, Blanckenstein Miklós sem mondta, hogy ennek örökké így kell maradnia, hanem útjára indított egy sokirányú mozgást. Az alapítók maguk is figyelték, hogy mi lesz ebből. Az első körben valóban volt igény a katolikus ifjúság képviseletére, főleg a társadalmi szerveződések oldaláról, például az Antall-kormány idejében, amikor friss, új politikusgárdára volt szükség. A KIM első generációját jórészt fel is szippantotta az induló politika. Akkor ez egy fontos igény volt. A cél továbbra is megmaradt, de időközben a társadalmi fejlődés túllépett ezen az igényszinten. Ez nem is csoda, hiszen egy úttörő fázisban mások az igények, mint aztán egy kiépítési és egy működtetési fázisban, majd később egy reformfázisban. Akkor még nem lehetett tudni, hogy az egyházi belvilág idomulni fog-e például a nyugati egyesületi szerveződési formákhoz, vagy saját úton indul el. Valahogy úgy indult a KIM, hogy az lesz belőle, aminek lennie kell. És aztán az kristályosodott ki, hogy az egyház leginkább az ifjúságpasztorációhoz keres erőket. A KIM tehát ebbe próbált beszállni és ezen belül próbálja mind a mai napig megfogalmazni és hangsúlyozni a saját szempontjait is. 

– Milyen jövő áll a KIM előtt? Milyen perspektívák vannak most, illetve mennyire fontosak ma a húsz évvel ezelőtt kitűzött célok?

Gábor Miklós: Nem kell végképp elfelejteni azt a célkitűzést, ami akkor megfogalmazódott, sőt mi több, az utóbbi két-három évben történt szervezeti átalakításokkal megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a KIM az egyházmegyei referensek körüli ifjúsági alapítványok és egyesületek szövetsége legyen. Ha erre lenne alulról igény, meg lehetne szólalni ezen a társadalmi területen is, és nem is kellene hozzá sok ember. Akkor viszont persze képzések útján kellene felkészíteni az embereket arra, hogy mit jelent egy-egy szakterületen véleményt kifejteni. Lehetne ilyet csinálni, de egyelőre nem látok rá szándékot.

Nobilis Márió: A KIM nem adta fel az eredeti célkitűzését, hanem viszi tovább és várja hogy mi lesz ebből. Jelenleg a KIM képviseli azt a gondolatot, hogy létezik katolikus ifjúság, amely egyben társadalmi csoport is és szüksége van képviseletre nemcsak az egyházon belül, hanem azon kívül is. Ez a gondolat egyelőre a megfogalmazás szintjén áll. Meg kell fogalmazni a fiatalok, akiket képviselne a KIM, az egyházi vezetők és a társadalom számára is. Az egyesület nyilván a jövőben is folytatja ezt a képviseletet, miközben persze érzékenyen figyeli, hogy „hol van” az ifjúság, és arra törekszik, hogy ne veszítse el vele a kapcsolatot. Adott esetben előfordulhat, hogy ez az egész kérdés, a társadalmi képviselet és elkötelezettség egyszer csak nagyon fontossá válik, de ezt ebben a pillanatban nem látjuk. Lehet például, hogy a politikában most egy földindulásszerű időszak következik, még az is lehet, hogy gyakorlatilag elfogy és devalválódik egy politikusréteg. Tehát elképzelhető, hogy szükség lesz egy újabb politikai vagy inkább társadalmi vérfrissítésre, kötelezettségvállalásra. Nem tudjuk, hogy ez bekövetkezik-e, mikor és milyen formában. A KIM szerepe tehát az, hogy az egyházi belvilág és a társadalmi valóság közötti érintkezési határterületet folyamatosan lefedve tartsa, életben tartsa. Ennek a területnek a szerepe most nem tűnik olyan nagynak, de bármikor változhat a helyzet. A KIM-nek most az a feladata, hogy ezt a gondolatot a fiatalokban elültesse.

Gábor Miklós: Az is a feladata, hogy a háttérben a szervezeti kereteket és az anyagi forrásokat is biztosítsa ehhez, illetve az, hogy amikor olyan kívülről jövő impulzus jelenik meg, mint mondjuk a legutóbbi állami Ifjúságkutatás, akkor annak az eredményeit tükröztesse az egyházban erre nyitottak felé.

Horánszky Anna/Magyar Kurír

Képek: Balogh Ferenc