A magukra hagyott szülők gyakran koldulni kényszerülnek Kínában

A hatóságok nemrégiben koldusok tucatjait kergették el azokból a házakból, ahol évek óta laktak, Shenzhen egyik legnyomorúságosabb városrészében, a huangbeilingi Lowuban.

Helyi szervezetek gyakran segítik az így magukra maradottakat, hogy felkutassák rokonaikat, fizetik az utazási költségüket, de a vidékről érkező koldusok közül sokan nem hajlandóak elhagyni a várost. Rokonaik évek óta nem törődnek velük − magyarázzák –, sokan éppen azért költöztek a nagyvárosokba, mert gyermekeik elhagyták őket.

„A lányom évek óta nem küld nekem egy fillért sem – magyarázza Csang, egy 83 éves parasztasszony. – A fiatalabb koldusok főznek nekem, és megmondják, hova menjek kéregetni, mit mondjak a járókelőknek. Olykor valaki talál valami szállást, havi 200 jüanért. Több tucatnyian alszunk ott, miután éjfélig kéregettünk.”

Az idősek mintegy 30%-a nélkülözi gyermekeinek bármiféle támogatását, derül ki egy nemrég végzett hivatalos felmérésből. 52%-uk állítja, hogy gyermekeik nem törődnek azzal, hogyan élnek ők. „Veszélyes jelzés ez – kommentálja a vizsgálat koordinátora, Zhai Yuhe. – Ha elmarad a gyermekek segítsége, és nincs köztámogatás, nem marad más az idős szülők számára, mint a nagyváros.”

2004-ben az ország 140 millió idős lakosából 90 millió élt vidéken, kevesen kapnak nyugdíjat vagy egészségügyi ellátást, nagyrészük gyermekük támogatásából él. A gazdasági modernizáció utóbbi 20 éve alatt azonban ez az ősi családi összetartás egyre inkább meglazult – részben a munkahelykereséshez kötődő elvándorlás, részben a gyermekek számának csökkenése miatt, véli Li Roujian, a Sun Yat-sen egyetem szociológusa.„ Vidéken a szigorú születésszabályozási politika előtt egy családban 4–5 gyermeket vállaltak, akik azután együtt eltartották idős szüleiket. A születések számának csökkenése, és a nyugati, individualista értékek átvétele az olyan értékek elvesztéséhez vezetnek, mint a gyermeki hála.”

„Az én unokám Sanghajban dolgozik, egyetlen egyszer látogatott meg, és nagyritkán ha küld némi pénzt. A lányom a nagyobbik fiánál él, a menye nem bánik jól vele, neki elég a maga baja” – magyarázza Csang. Az asszony 22 évvel ezelőtt férjével együtt örökbe fogadott egy kisfiút, akit egy prostituált hagyott el. Azt reméli, hogy majd ez a fiú megadja neki azt a támogatást, amit vér szerinti gyermekeitől hiába remél. 1998-ban a férj meghalt, a fiút pedig 2004-ben felvették az egyetemre, Pekingben. Csang most azért is kéreget, hogy a fiú tanulmányait támogassa.„ Felvett 40 000 jüan kölcsönt a tandíjra, én pedig havi 200 jüant küldök neki a kiadásaira. Minden vasárnap este elmegyek egy patikába, ott várom a hívását. Mindig sír, és azt mondja, ha lediplomázik, talál majd munkát, és eltart engem is – mondja az idős asszony. – Már számlálom a napokat. Nem kell többé koldulnom, és vele fogok élni. Ez az örökbe fogadott fiú a reményem a jövőre.”

AsiaNews/Magyar Kurír