Ki magyar és mi tartja össze a magyarokat az anyország határain kívül? A témával foglalkozó könyvek egybehangzóan állítják, hogy a magyart a nyelve határozza meg elsősorban: ez hoz össze közösségekben, és ez különít el más közösségektől. A nyelvi identitás kialakulásában, áthagyományozásában meghatározó szerepet játszik a család és az iskola, és fontos feladatot jelent az egyház számára is – mutatott rá az előadó.
Történelmi visszatekintésében Kovács László kiemelte: A felvidéki magyar kisebbség életében az 1945-től 48-ig terjedő időszak volt a legkritikusabb, mivel a csehszlovák állam a magyar közösség létét tagadta meg, és egy élő közösséget próbált megsemmisíteni. A kitelepített németek helyére deportálták a magyarokat, végrehajtották a közismert lakosságcserét, majd következett a "reszlovakizáció". E kényszerhelyzeteknek 270-300 ezer ember esett áldozatául. 1948 és 1993 között békésebb időszak következett. Ekkor hozta létre a felvidéki magyarság azokat az intézményeit, amelyek a magyar közösséget meg tudják tartani. A Felvidéken a legutóbbi (2001-es) statisztikai adatok szerint 573 ezer magyarul beszélő ember él, aki anyanyelvének a magyart vallja. A magyarság lélekszáma radikálisan csökken, ami a születések számának erős csökkenésével és az azóta is folyamatos kényszerű asszimilációval függ össze.
A szlovákiai magyarságnak is egyik megtartó ereje az egyház, de a politika az egyházakat is befolyásolja. A Zobor-vidék helyzetéről szólva Kovács László szomorú tapasztalatáról számolt be: néha tudatosan úgy helyezi a papokat a szlovák katolikus egyházi vezetés, hogy a magyar településeknek ne legyen magyar papja. A hívek e helyeken is kitartanak a magyar imádság mellett, de a pap szlovákul misézik, és csak szlovákul beszélget velük. A magyar hittanosokat gyakran szlovák hittancsoportban szlovákul tanítják imádkozni. A felvidéki magyarok az anyaországiak szolidaritásának, támogatásának tudatában őrzik a reményt Isten gondviselő szeretetében s a jobb jövőben.
Toldi Éva/Magyar Kurír