Magyar főpásztorok is koncelebráltak a boldoggá avatási szentmisén

A szentmisén magyar részről koncelebrált Erdő Péter bíboros, prímás, Spányi Antal székesfehérvári és Mayer Mihály pécsi megyés püspökök, valamint Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát. Jelen volt továbbá Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek mellett koncelebrált Toulous, La Plata, Münster, Funchal és Valance főpásztora is. A szentmisét II. János Pál pápa vezette, és José Saraíva Martins bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa mutatta be.
Az öt boldog ügyében eljáró főpásztorok nevében Jean-Christophe Laigleize, Valence püspöke kérte meg a szentatyát, hogy Isten szolgáit iktassa a boldogok közé. Ezután a főpásztorok ismertették az öt szentéletű személy, Pierre Vigne, Joseph-Marie Cassant, Anna Katharina Emmerick, Antonina De Angelis és IV. Károly császár és király életrajzát, majd a pápa felolvasta a boldoggáavatási formulát: „Elfogadva püspöktestvéreinknek, valamint számos Krisztus-hívőnek a kérését, a Szentté avatási Kongregáció tanácsára, apostoli tekintélyünkkel engedélyezzük, hogy Isten szolgái mostantól fogva boldognak nevezzék és ünnepüket a kánonjog előírásai szerint megállapított helyeken és szabályok szerint minden évben megünnepeljék.”

Az új boldogok hagyták, hogy Isten Igéje vezesse őket
Homíliájában a szentatya az evangélium előtti versből – „Az Úr igéje örökre megmarad” – indult ki, amely a hit alapjaihoz vezet bennünket vissza. Az idő múlásával és a történelem szüntelen változásával a kinyilatkoztatás, amelyet Isten Krisztusban kínált fel, szilárd marad örökre és földi zarándokutunk számára megnyitja az örökkévalóság távlatát. Ez az, amit sajátos módon megtapasztalt az öt új boldog: Hagyták, hogy Isten igéje vezesse őket, mint fénylő és biztos világítótorony, amely soha nem szűnt meg világítani életük útján.
Az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust és üdvözítő kínszenvedését szemlélve, Pierre Vigne atya Krisztus valódi tanítványává és az egyházhoz hű misszionáriussá vált. „Kérjük őt, hogy érintse meg a fiatalok szívét, hogy amikor Isten hívja őket, szenteljék magukat teljesen Neki a papságban, vagy a szerzetesi életben.”
Joseph-Marie testvér bizalmát mindig Istenbe helyezte, a kínszenvedés misztériumának szemlélésében és az Eucharisztiában jelen lévő Krisztussal való egységben. Így áthatotta őt Isten szeretete, teljesen Istenre hagyatkozott, „a föld egyetlen boldogságára”, és elszakadt a világ javaitól a trappista kolostor csendjében. A megpróbáltatások közepette, tekintetét Krisztusra szegezve, felajánlotta szenvedéseit az Úrnak és az egyházért.
Boldog Ludovica de Angelis életét teljesen Isten dicsőségének és testvérei szolgálatának szentelte. Személyiségéből kitűnik egy anya szíve, vezetői tulajdonságai és a szentekre jellemző merészség. A beteg gyermekek irányában konkrét és nagylelkű szeretetet tanúsított, önfeláldozóan enyhítette szenvedéseiket, munkatársaival a La Plata-i kórházban a vidámság és a felelősség példaképe volt, családi hangulatot teremtett.
Boldog Anna Katherina Emmerick “a mi Urunk, Jézus Krisztus keserves kínszenvedését” szemlélte, és azt testén meg is tapasztalta. Mély benyomást gyakorol ránk úgy a testi gyöngeségek elviselésében mutatott türelme, mint az új boldog erős személyisége, valamint szilárdsága a hitben. Az Oltáriszentségből merített ehhez erőt. Így személyes példája a teljes Jézus Krisztusnak való önátadásra indította úgy a szegények, mint a gazdagok, az egyszerűek és a művelt emberek szíveit.

Boldog IV. Károly a béke barátja volt
A keresztény ember meghatározó feladata abban áll, hogy Isten akaratát keresse és ismerje fel mindenben, s hogy aszerint is cselekedjen. Ezzel a mindennapi kihívással nézett szembe az államférfi és keresztény hívő, az ausztriai házból származó Károly. A béke barátja volt. Szemeiben a háború „elborzasztó valóság” volt. “Az első világháború viharában vette át országai vezetését, s megkísérelte felkarolni elődöm, XV. Benedek béketörekvéseit. Károly császár uralkodását már a kezdetektől úgy fogta fel, mint egy szent szolgálatot népeiért. Komoly szándéka volt, hogy a keresztény embernek az életszentségre szóló hivatását a politikai tevékenységében is kövesse. Ennek kapcsán fontos volt számára a szociális szeretet gondolata. Legyen ő mindannyiunk számára példakép, de különösen azoknak, akik ma Európában politikai felelősséget viselnek!”
Homíliáját a szentatya a következő szavakkal zárta: “A teljes egyházzal egységbe, dicsérjük az Urat, és hálát adunk neki mindazon csodálatos tetteiért, amelyeket az Evangélium eme jó és hűséges szolgáiban végbevitt – zárta homíliáját a szentatya, majd hozzátette: A Szentséges Szűz Mária, akit október hónapban különös módon is segítségül hívunk a rózsafüzér elimádkozásával, segítsen bennünket, hogy mi is az Evangélium nagylelkű és bátor hirdetőivé legyünk! Ámen!”
A nícea-konstantinápolyi hitvallás után a hívek egyetemes imaszándékai lengyelül, angolul, horvátul, portugálul hangzottak el, az utolsó könyörgést egy szlovák apáca olvasta fel magyarul:
Az áldozati liturgiát José Saraíva Martins bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa mutatta be. Jobbján Christoph Schönborn bécsi bíboros, érsek, balján pedig Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, valamint még számos érsek, püspök és pap koncelebrált. Az áldoztatásban 150 pap segédkezett, közöttük Gyürki László szombathelyi kanonok, körmendi plébános is.

Úrangyala: Az új boldogok példáját követve imádkozzunk a Rózsafüzér Királynőjéhez

Az áldozás után, a szentmise zárásaképpen a szentatya elvégezte az Úrangyala imádságot. Előtte az új boldogok anyanyelvén mondta el beszédét: az olasz mellett felhangzottak francia, spanyol és német szavak is. Beszéde elején a pápa a Rózsafüzér Királynőjének szentelt október első vasárnapján mindenkit felszólított, hogy mondja el ezt a szép imádságot, ezzel is követve az új boldogok példáját.
Ezután köszöntötte a francia nyelvterületekről, elsősorban az új boldogok egyházmegyéiből érkezett híveket. Bárcsak a boldogok új lendületet adnának egyházi közösségeiteknek, a Lourdes-ban megélt megújult lelkiség nyomán – mondotta a pápa.
Ezt követően köszöntötte azokat, akik Argentinából Ludovica de Angelis boldoggá avatására érkeztek. Arra buzdított mindenkit, hogy kövesse az új Boldog erényeit, emlékeztetve a Rózsafüzér iránti nagy tiszteletére is.
A szentatya végezetül nagy örömmel köszöntötte a német ajkú zarándokokat, főként az Ausztriából és a münsteri egyházmegyéből I. Károly császár és Anna Katherina Emmerick boldoggá avatására nagy számban Rómába érkezett híveket. Külön köszöntötte az osztrák, a lichtensteini és a luxembourgi hivatalos küldöttséget és Károly császár fiát, Ottó főherceget, népes családjával együtt. Jézus szeretete legyen mindig veletek – szólt a szentatya, majd elimádkozta a hívekkel az Úrangyala imádságot, s apostoli áldását adta a jelenlévőkre. VR/MK