Közvéleményt teremteni, ezt helyes irányban vezetni, ellenőrizni a visszaéléseket, ismereteket gyorsszárnyu híradással terjeszteni, törvényhozási és társadalmi reformokat előkészíteni, a jó és szelíd erkölcsök magvait elhinteni, ezeket bátor és hathatós védelemben részesíteni: ez a sajtó hivatása, és mérhetetlen az az erő, kiszámíthatatlan annak hatása, mellyel az emberek művelődésére s erkölcseire van. Ámde a sajtó is ugyanazon törvényeknek van alávetve, miként minden kulturtényező. Embere válogatja, s így a sajtó a jó és rossz ügyet egyaránt szolgálhatja. Sem a háború öldökléseivel, sem az árvíz rombolásaival, vagy a dögvész pusztító leheletével nem hasonlítható össze az a mérhetetlen kár, melyet a rossz sajtó a lelkekben végbevisz.
Valami csodálatos vakság homályosította el szemeinket, füleink siketek voltak, tagjainkat ernyedtség fogta el. S ez alatt a rossz sajtó pusztító lehelete megritkította sorainkat, megmételyezte híveink gondolkozását, érzését és erkölcseit. Ámde a sajtó nagy hatásának bizonysága és ereje azon természete, hogy ennek a pusztító gonosz sajtónak ellenszerét is magában hordozza, az önmaga által ütött sebeket önmaga gyógyítja. Ez a jó sajtó hivatása és áldása. A jó sajtó felkarolásában és terjesztésében elmaradtunk ugyan, a csatát azonban még nem vesztettük el. A rossz sajtó vakmerőségével és kíméletlenségével megnyitja a társadalom szemeit, észretériti azokat, kiknek érzékük van az emberek hites erkölcse iránt, kik vágyakoznak a mennyei javak után, kik még nagyrabecsülik mindazt, mit apáik igaznak, szentnek, hazafiasnak tartottak. A jó sajtó nagymérvű és minden irányban való pártfogást követel.
Ugy érzem, hogy a jó sajtónak felkarolása, felmagasztalása, terjesztése és munkája a lelkekben: annyi bajunkra, annyi lelki és országos nyavalyánkra ez az üdvözitö ezerjófü.
Magyar Kurír 1911, november 25-i, déli kiadás
Korábbi írásunk: