A Magyar Nemzet ünnepi interjúja Pápai Lajos püspökkel

A Magyar Nemzet (Megtalálni korunk eszményeit… 1., 5. o.) Pápai Lajos győri megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) alelnökével készített ünnepi interjút.

Lőcsei Gabriella újságírónő idéz a vértanúhalált halt Boldog Apor Vilmosnak 1944-ben, a szószékről mondott prédikációjából: „Aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát megtagadja, és azt állítja, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, amelyeknek a gyűlölete meg van engedve, aki azt hirdeti, hogy szabad megkínozni embereket, legyenek azok négerek vagy zsidók, azt bármennyire is dicsekszik a kereszténységével, pogánynak kell tekinteni.” Lőcsei kérdésére – „Fél évszázados vallásüldözés után a megfélemlített és meggyötört magyar katolikus egyház, ha úgy hozná az életünk, képes volna hasonló bátor kiállásra?” – Pápai Lajos azt felelte: „Igen. Azt hiszem, változatlanul ugyanezt kell hirdetnünk. Azt persze nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azokból, akik éveik nagyobb részét a kommunizmusban élték le, kiirthatatlanok a régi reflexek, félelmek. Pedig ma már nem az a fajta üldözés a ’jussuk’ a katolikusoknak, mint 50 évvel ezelőtt. A keresztény értékekkel ma már nem vitáznak, a közvélekedés, amelyet a média oly egyoldalúan befolyásol, nem veszi magának a fáradtságot, hogy cáfolja őket. Legfeljebb nevet rajtuk. De nagy kísértése korunknak az is, hogy bár sokan megvallják: hisznek Krisztusban, mintha abban egyre többen kételkednének, hogy a XXI. században is lehet keresztényként élni. S ezzel a jelenséggel szembenézni talán nagyobb bátorságot követel, mint a nyílt egyházüldözés. Akkor ugyanis a társadalom rokonszenve is lelkesítette egyházunkat.”

A győri püspök figyelmeztet arra is, hogy a szegénység gettójának a felszámolásához az egyéni akciók, bármilyen fontosak is, kevésnek bizonyulnak. „A politika szintjén, intézményesen kellene tenni végre valamit. Nem fog könnyen menni, nemhogy egyik napról a másikra, de talán még egyik évtizedről a másikra sem lehet eltüntetni a nyomort. Egyvalamit azonban már ma is megtehetünk: felebarátként fordulunk a szegénység kárvallottjai felé. És mi lehet a keresztények teendője a fogyasztói társadalom kiszolgáltatottjaival kapcsolatban? Az elemi iskolai oktatástól kezdve minden szinten mindent el kell követni, hogy tudatosodjon az emberekben – a fiatalok olykor már maguk is megfogalmazzák ezt –, nem élhetnek úgy, akár az állatok. Örökre földre szegezett tekintettel. Az idősebbek, a középkorúak igen hajlamosak a kompromisszumokra. Krisztus-követőknek vallják magukat, de mindennapi életükben nem merik kinyilvánítani, hogy a keresztények értékrendje szerint szeretnék rendezni dolgaikat. A fiatalok azonban nem fogadják el ezt a skizofrén állapotot. Vagy teljesen elfordulnak a krisztusi tanítástól, vagy ha elfogadják, megpróbálják érvényesíteni az életükben a keresztény értékeket.”

A főpásztor leszögezte: „Az egyház, a papság ma különösen is a támadások kereszttüzében áll. Ezen nem csodálkozunk, ezt el kell viselni. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek történetét tárgyilagosan fel kell mérni, erre már történt is kezdeményezés a püspöki konferencián. Persze, vannak ennél sokkal fontosabb feladataink is.” A püspök emlékeztet rá: „A történelemben látni, hogy azokban a századokban, amikor az egyház elvilágiasodott, mindig megérkeztek a nagy újítók. Megjelent Szent Ferenc, a trentói zsinat után új szerzetesrendek alakultak, és megfiatalodott, újjáéledt az egyház. Most is ez fog történni, a megújulás mindig apró lángokkal indul el, és egyszer csak ellenállhatatlanná válik. A mi feladatunk nem az, hogy siránkozzunk, mi minden hiányzik az életünkből, hanem, hogy legalább a lehetőségét megteremtsük annak, hogy valami új elkezdődjön.”

Pápai Lajos emlékeztet rá: „Szent Lászlóval kapcsolatban fogalmazta meg Prohászka püspök, hogy egy nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor az ideáljait keresztelik meg. Szent István királyt mindenki csodálta, de a magyarság számára sosem lett ideál, messzi magasságokban lebegett fölöttünk az első szent király. Azt jött Szent László, aki lovagként élte meg a kereszténységet, és roppant módon tetszett a magyarságnak, ideáljára talált benne, s a hatására valóban kereszténnyé lett. El kell gondolkodunk azon, hogy a XXI. századnak vajon melyek azok az ideáljai, amelyeket meg kell keresztelni. A szociális érzék, a szolidaritás gondolata, a teremtett világ védelme, a természettudományok, az emberi méltóság, az élet tisztelete? Ha olyanok jönnek közénk, akik azokat az értékeket hirdetik és jelölik meg a kereszt jelével, amelyeket a modern ember is nagyra tart, akkor talán megint vonzó lesz a kereszténység a többség számára.”

Karácsony ünnepével kapcsolatban a főpásztor kifejtette: „A katolikus hit kiemelkedő írója, Francois Mauriac, aki szinte mindig az örökkévalóság fényében vizsgálta a modern élet valóságát, azt mondta egyszer ezzel kapcsolatban: csak azt hiszem, amit látok. Amit megtapasztalok, ami közel kerül hozzám, ezért hiszek Jézus Krisztusban. Krisztus belépett az emberiség történelmébe. Ha Krisztussal nem találkoztam volna, vallotta Mauriac, az Isten szónak nem lenne értelme számomra. Karácsonykor erre az örömhírre emlékezünk: Isten fia emberré, láthatóvá lett, és az Isten szó értelmet nyert: Isten a szeretet.”

Magyar Kurír