Magyar Örökség díjban részesült Endrédy Vendel

Budapest: A Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság meghozta harminchatodik döntését korunk, valamint a II. világháborút megelőző időszak legjelentősebb magyar teljesítményeinek folyamatos és rendszeres megnevezésében. A szeptember 25-i díjátadó ünnepségen Magyar Örökség-díjban részesült Endrédy Vendel ciszterci szerzetes, zirci főapát, pedagógus. A posztumusz kitüntetést Kerekes Károly ciszterci szerzetes vette át.
1917. augusztus 14-én lépett a Ciszterci Rendbe. Ettől kezdve a Szent Bernát-i „konverzió”, a mindenestül Isten felé fordulás programját élte halála pillanatáig: visszafordulni és visszafordítani minden erőnkkel a világot, és benne mindenekelőtt az embert, a teremtő Isten képére és hasonlatosságára, égő és világító szövétnekként – mondta Endrédy Vendelt értékelő laudációjában Kerekes Károly ciszterci szerzetes Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Az egykori tanítvány rámutatott: – Rendkívüli elméleti tudását lenyűgöző gyakorlati érzékkel párosította. Például az építészet terén. Első ízben a Budai Szent Imre Gimnázium építésekor adta ennek ékes bizonyságát, amikor a tervező és kivitelező mérnökkel konzseniális szakmai tudását felmutatva részt vett a maga korában valóban kiemelkedő építészeti alkotásban.
Kerekes Károly felidézte az egykori matematika-fizika tanár, a későbbi Szent Imre Gimnázium igazgatójának alakját: – Mélységes hitű szerzetesi lélek volt. Építészeti ismeretei eltörpültek pedagógiai tudása és gyakorlati, nevelői rátermettsége, de főként volt tanítványai szívében ma is élő, az egészséges humort sohasem nélkülöző, de lényegében komoly követelményeket állító, érett emberré formáló tanári igényesség mögött.
Az egykori tanítvány utalt a nehéz börtönévekre: A szerzetesek szétszóratása után 1950. október 29-én a nyílt utcáról rabolta el őt az ÁVÓ. Koholt vádak alapján 14 évre ítélték. Megszégyenítő kínzások közepette többször verték félholtra. 1956 végén rövid időre kiengedték, majd újból börtön következett. 1957. augusztusában szabadult, kijelölt kényszer-tartózkodási helye a pannonhalmi Öreg Szerzetesek Otthona. Itt élt 1981. december 29-ig, szent haláláig – mondta Kerekes Károly.
„Visszapillantás” című, legutolsó feljegyzésében írta: „Az első, amit ebben a visszapillantásban megállapítok: nem adnám oda a hatévi börtönélet szenvedéseit semmi földi kincsért. Valami óriási értéktöbbletet kaptam. Kijártam a legmagasabb ’főiskolát’, kezemben a ’diploma’, rajta a pecsét: több emberség…”
Magyar Örökség-díjban részesült még Szabó Dénes karnagy, valamint az általa vezetett Cantemus Gyermekkórus és Pro Musica Leánykar, a Wekerle-telep, Zielinski Szilárd, a hazai vasbetonépítés atyja, Keresztury Dezső író, költő, irodalomtörténész, Szőnyi Erzsébet zeneszerző, valamint Dudás Károly, Délvidéken élő író, a Hét Nap főszerkesztője. MK