A magyar sajtó II. János Pál pápa apostoli szolgálatáról

A Blikk (Megtörte hallgatását… 3.o.) idézi Renato Buzzonettit, az elhunyt egyházfő háziorvosát, aki a német Bild-nek elmondta: „A szentatya lassan halt meg, s végig szörnyű kínok gyötörték. De emberi méltóságát végig megőrizte. Mindent rezignáltan, barátságosan fogadott, hiába volt percről percre rosszabbul, végtelen kedvességgel viseltetett irántunk. Még a legvégén is megpróbált beszélni, de már nem volt képes rá. Sem áment nem remegett, sem mást. Írni sem írt semmit. Szótlan volt, néma. Csak a pillantásaival kommunikált. A szemében látszott a fájdalom.” Blikk/MK
 
Szintén a Blikk (3.o.) A gyászszertartás után szül az életét megmentő Sara címmel idézi fel 1981. május 13-át, amikor a török terrorista, Ali Agca merényletet kísérelt meg a szentatya ellen. A bulvárlap kiemeli: „Az, hogy az a bizonyos lövés nem volt halálos, sokak szerint egy akkor 18 hónapos kislánynak, Sara Bartolinak köszönhető. A szentatya ugyanis lehajolt a göndör fürtű baba felé, s másodpercekkel a drámai pillanat előtt karjaiban tartotta.” Sara édesanyja így emlékszik vissza: „A férjemmel megfogadtuk, ha elmegyünk a Vatikánba, mindenképp lefotózzuk a lányunkat a pápával. Elég hátul álltunk, és úgy tűnt, erre nincs esély, de a lelkészünk azt mondta: ne veszítsük el a reményt, s tényleg szerencsénk volt, olyan közel kerültünk végül, hogy meglátta Sarát.” A Blikk szerint Ali Agca rögtön azután tüzelt, hogy a szentatya megölelte a kislányt, később azt mondta, azért nem lőtt előbb, mert nem akarta eltalálni a babát. A most áldott állapotban lévő Sara nagyon szeretett volna a pápát gyászoló hívekkel ott lenni a Vatikánban, de mivel bármelyik nap megindulhat a szülés, így közel kell maradnia otthonához. „Hogy valóban én mentettem-e meg a pápát, azt nem tudom. De az a tény, hogy alig pár nappal a halála után adok majd életet a saját gyermekemnek, talán nem véletlen. Lehet, hogy mindez valójában egy égi jel” – mondta Sara, aki hozzátette: nem fia lesz, így nem tudja II. János Pál után elnevezni, így születendő kislányát Michaelának fogja keresztelni. Blikk/MK
 
A Magyar Nemzet (6.o.) a szentatya gondolataiból készített egyoldalas összeállítást. MN/MK
 
Szintén a Magyar Nemzetben (7. o.) Szepesi Attila A legkisebb fiú címmel a népmesék legkisebb fiújához hasonlítja II. János Pál pápát, „aki elindult egy világvégi portáról, a névtelenségből meg a szegénységből, és végül király lett belőle, milliók ura és támasza, miközben nem felejtette el, honnan jött, s mindvégig hű maradt azokhoz, akik felemelték, a megalázottakhoz és a megszomorítottakhoz.” A cikkíró számára rejtélyes okból „a legkisebb fiút, a lengyel II. János Pált konzervatívnak szokták mondani… Hogyan lehet konzervatív az, aki számtalanszor megkövette azokat, akik ellen a katolikus egyház bármiféle intellektuális vagy fizikai vétket elkövetett. És hogyan lehet konzervatív az, aki elismerte, hogy mások hite is érdemes mindannyiunk tiszteletére, amivel végül kimondta azt is, anélkül bár, hogy a részletek ecsetelésébe bocsátkozott volna, hogy a chartres-i katedrális, meg a római San Pietro szakrális építménye ugyanúgy az egyetemes szellemet, a Teremtőt dicséri, mint a kalkuttai sztúpa, a konstantinápolyi Hagia Sophia nagymecset, vagy a jeruzsálemi zsinagóga… Van ennek a mostani, milliós tömegeket megmozgató zarándoklatnak bizonyos középkori reminiszcenciája, miközben – bízzunk benne – egészen modern jelenség is, hiszen a hitnek egyszerre kell tradicionálisnak és jelenvalónak lennie, ha úgy teszik: korszerűnek, amilyen a legkisebb fiú is volt, a lengyel II. János Pál, aki nemcsak tanította a fiatal nemzedékeket, de tudott kedélyesen és derűsen bolondozni velük, és ez láthatóan csöppet sem esett a nehezére, sokoldalú alaptermészetéből fakadt, amely egyaránt nyitott volt az áhítatra, meg a játékra, a tiszta beszédre, a munkára, de a szenvedésre is. Utolsó mondata állítólag az volt: Legyetek derűsek, én is az vagyok! Miközben tudta, hogy a derű meg a szenvedés gyakran összesúrlódik. Ahogy azt is tudta, hogy az uralom… valójában annyit jelent: szolgálat.” Szepesi szerint II. János Pál utódjának nem lesz könnyű dolga: „Derűsnek kell lennie, bölcsnek és egyetemesnek, aki ismeri az elmúltakat és pontosan látja, hogyan sodródik a világűrben – kataklizmák, mindennapi remények és szörnyűségek között – a Naprendszer harmadik bolygója.” MN/MK
 
A Színes Bulvár Lapban (3. o.) Móra László tényként szögezi le, hogy II. János Pál pápa életútjával sokszorosan kivívta magának a világ elismerését, szeretetét. A cikkírót azonban zavarja a média mindenhatósága, a meghittség hiánya. Felteszi a kérdéseket: „Vajon szükségünk van-e arra, hogy ilyen módon is a világ elé tárjuk gyászunkat? Lehet-e őszintén siratni, amikor tévékamerák merednek rám, biztonságiak figyelnek árgus szemekkel?… A világ megváltozott, az egyidejű, élő nyilvánosság hozzátartozik mindennapi életünkhöz” – írja Móra, hozzátéve: ő azonban maradi, ezért nem nyilvánosan gyászolja az elhunyt pápát, hanem a szívében, „ahogyan ő mondta, in pectore, szívbe rejtetten.” Színes Bulvár Lap/MK
 
A Reformban (3. o.) Csúri Ákos Hazatért címmel egyetért azokkal, akik II. János Pál pápát a béke és a média pápájának is nevezték. Kiemeli: „A derű pápája úgy hagyott itt minket, hogy hívő-nem hívő egyaránt tudja: köztünk maradt… Függetlenül az új pápa személyétől, komoly űr lesz az elkövetkezendőkben Szent Péter trónján. Mert ki vált Teréz anya utódjává? Senki. Jogos a kérdés: formalitáson túl, lesz-e valódi utóda és szellemi örököse II. János Pál pápának?” Reform/MK
 
A Magyar Hírlapban (19. o.) Jelenits István Egyetemességre ítélve címmel megállapítja: a most elhunyt pápát csaknem osztatlan tisztelettel és szeretettel búcsúztatja a világ, sokan úgy látják, a XX. század legnagyobb történelmi szereplői közé tartozott. A piarista szerzetes, tanár cikkíró kiemeli II. János Pál pápa közvetlenségét, személyes hangvételét, s azt, hogy az ökumenizmus ügyét több fontos döntéssel, megnyilatkozással sikerült előbbre vinnie, testvéri szót tudott váltani a zsidósággal, a nem keresztény vallásokkal is, vezetőikkel közös imádságra keresett alkalmat. Vállalta azt is, hogy az ellentmondás jelévé legyen. Megbocsátott merénylőjének, Ali Agcának. Jelenits felhívja a figyelmet: erre mindenki emlékszik, de arról kevesen tudnak, hogy összesen 15 merényletet kíséreltek meg ellene, és igazában az esett nehezére, hogy ezek miatt fokozott rendőri védelemben kellett mindenütt megjelennie. A cikkíró kitér arra is, hogy a szentatya pápasága utolsó éveiben „nehéz betegségekkel küzdött. Most látjuk, mekkora alázatos hősiesség kellett ahhoz, hogy mégis végigjárja az útját. Úgy halt meg köztünk, mint egy családapa a gyermekei, unokái közt. Betegségében is végezte mindennapos imádságait. Szokatlan vallási ’élményekben’ talán sohasem volt része, de ez a szüleitől tanult hűséges és lankadatlan imádság biztosította Istennel és az emberekkel kiépült sokszínű kapcsolatát.” Jelenits István cikkének végén Illyés Gyula Veres Péter halálára írt sorait idézi: „Meghalt. S te megmaradtál. Különbnek lenni tenmagadnál.” MH/MK