A magyar sajtó II. János Pál pápa apostoli szolgálatáról

A Blikk (2.o.) II. János Pál csodát tett és a Reggel (1.o.) A pápa nyolc csodája című cikkei szerint Rómában már sokan arról beszélnek, hogy a szombaton elhunyt szentatyát néhány év múlva boldoggá fogják avatni. A két lap felsorolja II. János Pál csodatételeit: 1979 márciusában a szokásos, szerdai általános kihallgatáson fogadta a rákbeteg Kay Kellyt. A liverpooli háziasszony szervezetében hamarosan eltűntek a daganatok. Szintén 1979-ben, szeptemberben II. János Pál Dublinban találkozott Mary és Bernhard Mulligannal. A házaspár kislánya súlyos veseelégtelenséggel jött világra, az orvosok már lemondtak róla. A szentatya érintésére a gyermek felgyógyult. Az 1980. évi olaszországi földrengés után a szentatya a 16 éves Emilio Cecconi fejére tette kezét. A fiú felkelt kerekes székéből. Később focizott. Ugyancsak 1980-ban a tízéves, béna Stefania Mosca nem evett, nem beszélt. Miután a pápa megcsókolta, a kislány visszanyerte életkedvét. Később kerekes szék nélkül meglátogatta a szentatyát. 1984-ben Pouerto Rico repterén megérintette a vak, 17 éves Lucia T.-t, aki mire hazaért, visszanyerte látását. 1981-ben egy 15 éve rokkantkocsihoz kötött Fülöp-szigeteki apácát gyógyított meg a pápa kézrátétellel. Az apáca percek múlva felkelt kocsijából. 1986. júliusában meglátogatott egy kolumbiai apácazárdát. Abban már húsz éve ápolták a balesetet szenvedett Ofelia Trespalaciost. A szentatya megáldotta. A nővér hamarosan felgyógyult. 1990-ben a szentatya Mexikót kereste fel. Megáldotta a négyéves Heron Mirelest, aki kigyógyult fehérvérűségéből. Az orvosok nem találtak magyarázatot az esetre. Blikk/Reggel/MK
 
A ma megjelent hetilapokban is több értékelés olvasható II. János Pál pápa 26 és féléves apostoli szolgálatáról. A HVG-ben (6-10. o.) Vásárhelyi Júlia A zarándoklat vége címmel leszögezi: „II. János Pálban a XX. század kevés igazi humanistájának egyikét, ugyanakkor minden idők egyik legellentmondásosabb pápáját gyászolja a világ.” A cikkíró kiemeli, hogy amikor szombat este Leonardo Sandri érsek bejelentette a szentatya halálát, a Szent Péter téren „sokan csendben, mások hangosabban sírtak, s a kétségbeesés, a reményvesztettség és a vereség érzése lett úrrá a tömegen. Egyedül maradtunk – mondták sokan, miközben többszázezren voltak együtt.” A szerző szerint II. János Pál utódának „először a saját háza táján kell rendet tennie ahhoz, hogy a katolikus egyház a harmadik évezredben is életképes és vonzó szervezet legyen. Ehhez Rómának még a Vatikánban is hallható kritikák szerint le kell végre mondania merev központi irányításról, több önállóságot és szabadságot adva például a helyi püspököknek, demokratizálnia kell belső viszonyait, teret engedve a vitáknak, a modernizációnak, a felvilágosult nézeteknek, a papi nőtlenség és főként a szexualitás kérdésében. A pápaválasztóknak, ha igazán felelősséget éreznek anyaegyházuk jövője iránt, most elsősorban azt kell tehát mérlegelniük, kinek lesz közülük elég ereje és bátorsága mindezt megvalósítani.” HVG/MK
 
A Figyelőben (26-28. o.) Lambert Gábor A detonátor címmel azt állítja: „a kommunizmus lebontásában vitathatatlan érdemeket szerzett katolikus egyházfő konzervatív erkölcsi örökséget hagyott utódjára… Öröksége kihívásokkal terhes. Pápává választásakor 749 millió katolikus volt a világban, ma közel 1,1 milliárd van – az iszlám mégis megelőzte lélekszámban és dinamikusabban fejlődik. II. János Pál sokmillió feltétlen hívet szerzett a harmadik világban, ugyanakkor a fejlett világban hátrább szorult a Vatikán befolyása… Megfigyelők szerint az új egyházfő átmenetinek ígérkezik, aki aligha módosít az abortusz, a nők szerepe, a születésszabályozás, a homoszexualitás kérdéseiben kialakított állásponton.” Figyelő/MK
 
A 168 Órában (6-7. o.) Kasza László Legyetek derűsek címmel tényként szögezi le, hogy II. János Pál értékskáláján „legfelül az emberi élet áll, amely mint mondta, a fogamzás pillanatától a halálig tart. Ez a felfogás az alapja hajthatatlan abortuszellenes magatartásának, a háború minden formája elvetésének. Mindkettő az emberi életet veszélyezteti, azt elvenni pedig – szerinte – csak Istennek van joga. Ezen a téren II. János Pál odáig ment, hogy az egyház által korábban támogatott igazságos háború elvét is elvetette. Szilárd meggyőződését a boszniai tömeggyilkosság és Szaddám Huszein népirtása sem tudta megváltoztatni. Ellene volt mindkét iraki háborúnak. II. János Pál vitatott személyiség, az ellentétes felfogások pápája volt. Nehéz lesz az utódjának, mert őhozzá fogják mérni – és ő a mércét magasra tette.” 168 Óra/MK
 
A Magyar Fórumban (2. o.) Csurka István II. János Pál címmel rámutat, hogy „még ki sem hűlt, hevesen támadják. A támadások mind liberális oldalról jönnek. Makacs ragaszkodását az abortusz tilalmához, mindenféle nemi eltévelyedés kiközösítését az egyházból, a születésszabályozás minden formájának elvetését hánytorgatják fel neki. A támadás célzott, az új pápának és az egész egyháznak szól. Ne merjenek olyan pápát választani, aki az ő eltökéltségével folytatja a megkezdett munkát, és nem hagyja megmenteni az egyházat önmagától. A kereszténység mai fő ellensége a züllött neoliberalizmus, a szabadosság. Az önkiélés hirdetői pontosan tudják, hogy az az egyház, amelyik ezekben az alapkérdésekben enged és liberalizálódik, már nem ugyanaz az egyház, és elvesztette a háborút. Wojtyla tudta, amit mi is folyton hirdetünk és vallunk, hogy az élet oldaláról nem lehet átmenni a halál oldalára, hogy ilyen kompromisszum nem köthető. A szentatya halála szomorú, de kikerülhetetlen ténye nehéz életünknek. A világhelyzetben azonban az hozhat rossz fordulatot, ha a bíborosi testületet netán rá tudják venni arra, hogy a neoliberalizmussal szemben II. János Pálhoz képest visszavonuló pápát válasszon meg. Ma a nem katolikus és nem is hívő emberek millióinak figyelme azért szegeződik a Vatikánra, mert most ott zajlik az emberi sors egyik döntő mérkőzése. Marad-e, sőt megerősödik-e egy megfiatalodás által, új energiák bevonása által a globális rombolás elleni Fellegvár?” Csurka arra is kitér, hogy most, a halál óráiban és a temetés előkészületi napjaiban elképesztő képmutatás ömlik szét a Buttiglionét kiátkozó Európában. Így a magyar kormány, „ez az ájtatos manó nem fizeti ki a keresztény iskoláknak, ami törvényesen jár nekik, de a volt kommunisták országos gyászt rendelnek el a temetés napjára, és a Magyar Televízió Szent Péter téri tanfolyamokat tart, gyászt imitál, és összállami megrendülést mutogat. Szegény pápa! Világéletében egyszerű ember volt, eszköztelen, s most még nyugodni sem hagyják. A tömegkommunikáció gondoskodik róla, hogy beszoruljon a szívünkbe, de oda örökre.” MF/MK
 
A Magyar Demokratában (3. o.) Bencsik András Hazatért címmel arra hívja fel a figyelmet, hogy a szentatya utolsó üzenete ez volt: „Derűs vagyok, legyetek azok ti is!” A cikkíró arra keresi a választ, hogyan jön össze a derű, a taps és a gyász, és a magyarázatot az ellentmondás feloldására a hitben találja meg, „a hit abban, amit 2000 évvel korábban a halálból feltámadó és visszatérő Jézus igazolt, hogy a földi lét nem egyszeri és értelmetlen véletlen csupán, hanem egy végtelenül bölcs és igazságos folyamat fontos, bár nem kizárólagos, azonban mindenképpen okszerű része… Az a hősies kitartás, ahogy a betegsége pokoli terhe alatt görnyedő II. János Pál a földi küldetését végezte, ahogy zokszó nélkül viselte a médianépszerűség végül már megalázó nyilvánosságát, még nem keltette föl a gyanakvásunkat, pedig figyelhettünk volna. Ám az üzenet eloszlatott minden homályt: ’Derűs vagyok…’ A hit ismét régi fényében ragyog; a földi lét célja mostantól ismét a megigazulás, a halál pedig ismét kinyitja az üdvözülés ajtaját. A szakralitás évezrede elkezdődött. Bár még zajlanak a sötét XX. század csatái, megkezdődött a szép harmadik évezred, ő látta meg először.” MD/MK
 
A Heti Válaszban (62. o.) Jávor Béla Egy keresztény Krakkóból címmel azt fejtegeti, II. János Pál pápa arra választatott ki, hogy európaiak közt egy tiszta ember legyen. „Egy ember, aki végre a megfelelő helyen volt, egy ember, akinek nem volt nagy az a ruha, amelyet ráadtak, egy ember, aki méltó volt a feladatra, aki tudta, mit kell tenni abban a székben, melybe az Isten ültette. Aki ebben a nyomorult múlt században mint egy csődgondnok mentette a menthetőt, a század elvesztett becsületét; amit a ferencjózsefek, a clémanceauk, a hitlerek, a leninek és dzsugasvilik, a rákosik és a kádárok, a pol potok, a brezsnyevek, az idiamin dadák, a castrók és a kadhafik tönkretettek, egy ember, aki pontosan tudta, mi ma a kereszténység, 2000 évvel Krisztus után. Aki tudta, hogy Krisztus tanítása ma sem kevesebb, mint 2000 éve, hogy egy i betűt sem szabad abból elhagyni, de, aki azt is tudta, hogy ezt az örömhírt el kell vinni az embereknek, mert ha végre túlnéznek a bulvárlapok, a kereskedelmi tévék és a híg fröccsök horizontján, és megismerik az Igét, akkor újra emberekké válhatnak, s már nem lesznek barmok. A szenvedés poharát most ő itta ki, s nekünk nem mard más, mint a Te Deum ősi dallama, mert most már csak ezt énekelhetjük magunkban, a hálaadás énekét.” HV/MK
 
Hasonló szellemben íródott ugyanitt (63. o.) Martonyi János Jobbak lettünk című írása, amely megállapítja: „Hogy keresztény és katolikus volt II. János Pál, az sokunknak nagyon fontos, de az üzenet 6 milliárd embernek szólt. Talán halála a legerősebb tanúságtétele annak, hogy tudta, mit tesz, és a világ is megértette őt.” HV/MK