A magyar sajtó II. János Pál pápa apostoli szolgálatáról

 
A Népszabadságban (15. o.) Fábri Péter Egy szál virág Karol Wojtyla sírjára címmel bevallja, hogy semmilyen értelemben nem keresztény, és egyáltalán nem hívő, de írásával egy olyan ember előtt szeretne tisztelegni, aki az ő szemében helyreállította a kereszténység és a katolicizmus sokféleképpen megtépázott méltóságát. A cikkíró kifejti: II. János Pál jellemzője volt a méltóság, valamint az a lenyűgöző képessége, hogy „mi, nem katolikus és nem hívők is tudtuk, éreztük: minden szavával hozzánk is szól. II. János Pál számára a katolicizmusnál fontosabb volt a kereszténység, a kereszténységnél a vallás, a vallásnál a hit, a hitnél pedig az emberség. Ezért nem számít, mi volt az, amit konkrétan nem fogadtam el tőle. Ezért példa az ő egész élete – és bár példa volna minden közszereplő számára. Hogy mindig, minden szempont fölött ott van, ott lehet egy eggyel magasabb szempont. Lehet konkrét dolgokon vitatkozni, lehet egész sor dologban tévedni. Csak ebben az egyben nem – hogy mindig van, mindig lehet valami, ami még annál is fontosabb. Ahol már nem számít, ki katolikus, ki protestáns, ki zsidó, ki mohamedán, ki buddhista. És hogy mi ez a legfontosabb – ez talán mindig a legvégén derül ki.” Népszabadság/MK
 
A Magyar Nemzetben (7. o.) Kő András A jövőt nem jósolni, tervezni kell címmel emlékeztet rá, hogy Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek II. János Pál pápa halálát követően dokumentumot tett közzé, amelyben utalt arra, hogy a szentatya a fiatalok pápája volt, a remény, a jövő pápája, akinek öröksége értékes erőforrás marad mindannyiunknak. A cikkíró rámutat: ezt fogalmazták meg azok a fiatalok is, akik búcsút vettek tőle a Szent Péter téren, köztük magyarok is, akik Karol Wojtyla pápává választása után születtek. A szerző megállapítja, hogy az ifjúság maga a jövő, az ország jövője pedig olyan lesz, amilyenné a fiatalságot neveljük. Kő András kifejti: azok a hatalmon levő politikusok, akik most, II. János Pál halála miatt hiteltelen gesztusokba, és nyilatkozatokba bocsátkoznak, elfelejtik, hogy amit a jövő fiataljainak kínálnak, azzal Karol Wojtyla sem értett volna egyet. A hatalom valószínűleg komolyan gondolja, hogy az ország lakosságát boldogabbá tudja tenni, ha sikerül leszoktatnia a nemzeti nyelvről, önérzetről, erkölcsről, ha sikerül beolvasztania bennünket a nagyvilág nemzetközi szürkeségébe, mert úgy talán befogad bennünket az Egyesült Európa finnyás közössége. Mindig akadtak, akik őszinte ideologizmussal hittek ebben. Főleg, amikor bajban volt az ország és a szokásosnál is jobban elszigetelődtünk a nagyvilágtól.” A cikkíró arra figyelmeztet, nincs más választásunk, vegyük a magunk kezébe jövőnk tervezését, erre biztatott bennünket II. János Pál pápa is, amikor 2000-ben az ifjúsági világtalálkozón azt mondta a fiataloknak: „a mai nemzedék ugyanazt akarja, mint mindegyik a maga idején. Hogy értelme legyen az életnek, születésnek és halálnak, értelme legyen a világnak, azt, hogy legyen valami rend, ami felé törekedhetünk.” MN/MK
 
A Népszabadság (Drewermann… 8.o.) beszámolója szerint három nappal II. János Pál halála után a méltatások mellett már napvilágot láttak a kritikák is a német sajtóban. Drewermann szerint a katolikus egyháznak sürgősen szabadságra, a különböző vélemények, álláspontok ütköztetésére van szüksége, de erre II. János Pál pápasága alatt nem volt lehetőség. A teológus nem vitatja, hogy a pápa valóban kivette részét a kommunista rendszerek megbukásából, de szerinte „nem azért, mert magát az ideológiát kifogásolta volna, csupán az ateista állami politika nem volt ínyére.” A Népszabadság ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy Németországban összességében nagy tisztelet övezte II. János Pált, sokan jelentős szerepet tulajdonítanak neki a német újraegyesítésben. Egyhangúlag méltatják a béke és a társadalmi igazságosság ügyében képviselt nézeteit, viszont vannak akik bírálják azért, mert számos reformelképzelése mellett az egyház belső szerkezetét nem modernizálta, éppen ellenkezőleg, még merevebbé, autoriterré tette. Népszabadság6/MK
 
A Magyar Nemzet (8.o.) Az utódnak folytatni kell az életművet címmel külföldi lapokból közöl véleményeket. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tegnapi vezércikkében megállapítja: „Hatalmas örökséget hagyott a világra, mindenekelőtt Európára II. János Pál, kevés olyan kortárs akad, aki a lengyel pápához hasonlóan a XXI. század alakítójává is vált.” A cikk szerint a katolikus egyház formálóereje az elmúlt években Közép-és Kelet-Európában egészen az Ibériai-félszigetig jelentősen alábbhagyott. Az egyház előtt álló feladatokat az utódnak kell megoldania. A brit Guardian című újság – tekintettel Károly herceg közelgő házasságára – „a legjobban foglalta össze” a szentatya világtörténelemre tett befolyását: öt évszázaddal ezelőtt London azért kényszerült Rómával szakítani, hogy királya újraházasodhasson, a mostani királyjelölt pedig azért kényszerült házasságát elhalasztani, hogy Rómának alávethesse magát. A múltban egy pápa temetése sosem tartozott azon események közé, amelyek megkövetelték volna a mindenkori brit miniszterelnök, esetleg a canterburyi érsek jelenlétét. Lord Callaghan egykori kormányfő sem vett részt 1978-ban I. János Pál temetésén. Idézi a Magyar Nemzet többek között Jean-Marie Lustiger bíborost, volt párizsi érseket, aki úgy fogalmazott: az új pápa ne hasonlítson II. János Pálra, ám ugyanúgy szeresse az igazságot, az embereket, az ember megváltását, legyen benne bátorság és erő. A német Friedrich Wetter bíboros leszögezte: II. János Pál egyénisége Krisztusban gyökerezik, az utódot is ilyen szempontok alapján kell kiválasztani. MN/MK