A magyar sajtó XVI. Benedek pápáról

A Népszabadságban (április 23., 14.o.) Bolberitz Pál Egység a különbözőségben főcímmel és A nagy pápa egyszerű és alázatos utódja alcímmel azt fejtegeti, hogy a karizmatikus II. János Pál pápa után XVI. Benedeknek „egyrészt könnyű a dolga, hiszen kitaposott utakon kell továbbhaladnia, másrészt nehéz, mert kérdés, fel tud-e nőni elődje nagyságához. Az új pápát azonban nem kell ’félteni’. Elég erős és kiforrott egyéniség ahhoz, hogy a ’maga útján járjon’, s Szent Péter utódjaként ’Isten szolgáinak szolgája’ legyen.” A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára emlékeztet rá, hogy II. János Pál pápa szívügye volt a vallások közötti megbékélés és a keresztények egységének gondolata. Fontos lépéseket tett ennek megvalósítása érdekében. Bolberitz Pál úgy érzi, XVI. Benedek néhány utalása már sokat sejtet az ökumenikus mozgalom kérdésében, hiszen az új pápa figyelmeztetett: „nem elég szép gesztusokkal fordulni az elszakadt testvérek felé, hanem konkrét lépéseket kell tenni az egyház külső és belső egységének irányába, hiszen a kereszténység történelmi botránya az egyházak megosztottsága.” A szerző bizonyos benne, hogy XVI. Benedek konkrét megoldásokat is fog találni. Bolberitz professzor rámutat: lélektani tény, hogy „idegeneket könnyebb összebékíteni, mint sértődött családtagokat. De nem lehetetlen. Az új pápa teológiai felkészültsége, bölcsessége és szerénysége garancia lehet erre. Feltehetően azt is fogja tudni, hogy a szétszakadt történelmi egyházak nem akkor találják meg identitásukat, ha a maguk igazát hangoztatják, hanem épp akkor, amikor megnyílnak szeretetben a másik felé, hiszen aki ’szereti életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét értem és az evangéliumért, megtalálja azt’. A keresztényeknek Krisztusban, az Isten Fiában kell újra találkozniuk, hogy végül ’egy akol legyen és egy Pásztor’. Jobbat nem kívánhatunk a katolikus egyház legfőbb pásztorának, mint hogy jó pásztora legyen a széthúzásra hajlamos, de mégis egymás felé húzó nyájának. XVI. Benedek, a bajor pápa ízig-vérig európai,a szó legnemesebb értelmében. Választott neve is Európa védőszentjére, Nursiai Szent Benedekre utal. Európa adta a világnak a kereszténységet, ám közben megfeledkezett magáról. Benedek pápa vezetésével Európa újra magára találhat, és betöltheti eredeti küldetését” – fejezi ki reményét cikkének végén Bolberitz Pál. Népszabadság/MK

A Magyar Nemzetben (április 23.o.) több írás is foglalkozik a régi és az új pápa személyével. Fáy Zoltán Választott örökség (28-29.o.) címmel ugyancsak figyelemre méltónak tartja, hogy Joseph Ratzinger a Benedek nevet választotta pápaként. A szerző „Joseph Ratzinger nagy lehetősége, hogy XVI. Benedekként, Benedictusként ’bene dictiót’, azaz jó mondást, jó kívánságot jelentsen az egész világ számára, ahogyan a szent életű Benedekek sokasága, nagy elődei is áldássá váltak. Névválasztása már önmagában is üzenet. Most a világon a sor, hogy meghallja, mit mond számára Szent Péter utódja.” MN/MK

Végh Alpár Sándor Köznapló (36.o.) címmel egy bensőséges, emberi pillanatot emel ki az egyik, II. János Pálról készült dokumentumfilmből: egy pápai audiencián Joseph Ratzinger bíboros a nagybeteg pápa mellett guggolt, „s az embernek muszáj arra gondolnia, ki mellé ereszkedünk ilyen testhelyzetbe. Akit egyformán féltünk és szeretünk. A kicsi gyermek mellé, a fekvő sebesült mellé, az idős nagybeteg mellé. A guggoló szemmagassága csaknem azonos a térdeplőével, mégis más, mert az utóbbi szakrális és egyértelműen az alázat testbeszéde. Az a guggolás az idős, már-már tehetetlen II. János Pál mellett nem a münchen-freisingi érseké, nem a bíborosi kollégium dékánjáé, nem az első számú pápai tanácsadóé, hanem a testvéré. A képsorból a testvér szeretete áradt.” Végh Alpár úgy érzi, ő is testvérként gondolhat XVI. Benedekre: „nemcsak térdet és fejet hajtok előtte, de le is borulok, arra kérve szívemet, hogy érte is dobogjon. A szerethető pápa után most olyat várunk, aki a kereszténységből meríthető erőt testesíti meg, hogy ez az erő felvehesse a harcot a rosszal, mi több, győzelmet is tudjon aratni fölötte.” MN/MK

Érszegi Márk Aurél Péter apostol utódja és a pápai hivatás (6.o.) címmel fogalmazza meg azt a véleményét, hogy a katolikus egyház intézményes élete szempontjából meghatározó időszakot él át. A pápaság az elmúlt évtizedekben nemzetközi elismertségben soha nem látott magaslatokra jutott. A Vatikán-szakértő szerző megállapítja: „A katolikus egyház a két vatikáni zsinattal elkezdte azt az önvizsgálati folyamatot, amelynek célja, hogy a kor kihívásaira az egyházi struktúrák szintjén is megfelelő válaszokat adjon. II. János Pál pápa felhívása a péteri primátus gyakorlási formáinak újragondolására szintén egy jelentős lépés ebben az irányban. A többi egyházat ugyancsak érintik ezek a kihívások, így nekik is meg kellene találniuk a megfelelő választ.” A cikkíró felidézi II. János Pál pápa apostoli látogatásait, s leszögezi: „A szentatya útjainak célja az volt, hogy hirdesse az evangéliumot, ’megerősítse a testvéreket’ a hitben, vigasztalja az egyházat, találkozzon az emberekkel. Egyik szép megfogalmazása szerint Róma már nem Rómában található, hanem – éppen azért, mert egy úton levő egyház szíve – zarándok lett maga is a világ útjain. A sok gesztus, és különösen a pápai utak döntően befolyásolták nemcsak azt, ahogyan ma a világ a pápaságra tekint, de még inkább azt, ahogyan maga az egyház látja küldetését. Nem arra kell várni, hogy az ember egy nap majd csak rátalál a keresztény igazságokra – kíváncsiságból, vagy nosztalgiából – hanem fáradhatatlanul fel kell kínálni azokat minden jóakaratú ember számára.” MN/MK

A Magyar Hírlap (április 23., Százan szavaztak rá 10.o.) és a Magyar Nemzet (Elfoglalta… 8.o.) ismerteti Karl Lehmann bíborosnak, a Német Katolikus Püspöki Konferencia elnökének a Der Tagesspiegelben megjelent interjúját. A főpásztor elmondta: nem olyan nagy a csalódás Dél-Amerikában Joseph Ratzinger pápává választása miatt, mint sokan gondolják. Az MH megjegyzi, hogy egy másik német lap, a Bild szombati számában arról írt, hogy a reformerként és Ratzinger bírálójaként elkönyvelt Lehmannt XVI. Benedek vatikáni szolgálatra akarja rábírni. Lehmann kijelentette: az új pápát Közép-és Dél-Amerikában is nagyra tartják, még ha nem is ért egyet mindenki a Hittani Kongregációnak a latin-amerikai felszabadítási teológiával kapcsolatos elutasító álláspontjával. Mind a Magyar Hírlap, mind pedig a Magyar Nemzet közli, hogy külföldi sajtóértesülések szerint a pápaválasztó többségben végül is az elsöprő többség, a jelen lévő 115 bíborosból 100 szavazott Joseph Ratzingerre, köztük a dél-és közép-amerikaiak is – tette hozzá Karl Lehmann. MH/MN/MK

A Magyar Demokratában (április 26., 13-17.o.) Hankó Ildikó XVI. Benedek címmel méltatja II. János Pál pápaságát, kiemelve Karol Wojtylának az evangelizálás, a keresztény egységtörekvés, a szociális kérdések, az élet védelmében kifejtett tevékenyégét, valamint szerepét a kommunista rendszerek összeomlásában. Hankó megállapítja: Joseph Ratzinger, akárcsak II. János Pál, a konzervatív főpapok közé tartozik. Húsz éven át ő látta el dogmatikai tanácsokkal a szentatyát és személyes barátság fűzte össze őket. XVI. Benedeknek „nem lesz könnyű dolga, mert a globalizálódó világ számos olyan problémát hoz felszínre, amelyre megfelelő választ kell találnia az egyháznak is, a kereszténységnek is.” A cikkíró természetesnek veszi, hogy vannak, akik „mást vártak az új pápától, nem II. János Pál konzervativizmusának folytatását. A botrányokra éhes bulvársajtó és a kereszténységet ősellenségnek tekintő ultraliberálisok a Vatikán megoldatlan rejtélyeinek, ’piszkos’ ügyeinek feltárását, a pápai állam irattárában őrzött dokumentumok felszabadítását remélték. Ebben csalódniuk kell, ugyanakkor az is biztos, hogy XVI. Benedek van annyira önálló személyiség, hogy nem lesz simán ’klónja’ az elődjének. A megfelelő kérdésekre a megfelelő választ fogja adni, főleg, ha ebben a világ katolikusainak imái is segítik, ahogy első megszólalásában kérte.” MD/MK

A Heti Válaszban (április 26., 57-59.o.) Szőnyi Szilárd Kősziklaszilárdság címmel így ír: XVI. Benedeknek a német katolikusok megosztottságával is szembe kell néznie. Ezért az új pápának „egyszerre kell szem előtt tartania a világegyház egésze, valamint a helyi közösségek szempontjait; ami pedig egy országban jogos kívánalom lenne, az lehet, hogy a föld másik felén veszélyes folyamatokat indítana el. E szempontból jelentős fejlemény, hogy XVI. Benedek a múlt héten megerősítette hivatalukban a Vatikán központi tisztségviselőit, köztük Walter Kaspert, ami azt jelzi: a pápa együtt kíván dolgozni a vele egyes kérdésekben ellentétesen vélekedőkkel is.” Szőnyi a Joseph Ratzingerről kialakult képet illetően rámutat: sokan úgy vélekednek, hogy míg eddig a bíboros jobbára elutasító döntésein keresztül jelent meg a nyilvánosság előtt, most lehetősége lesz, hogy egész személyiségével hitelesítse az egyház tanítását. A cikkíró idézi Török Csabát, a római Germanicum-Hungaricum kollégium növendékét: „Joseph Ratzinger eddig a ’pásztorkutya’ gyakorta népszerűtlen munkáját látta el. XVI. Benedek viszont főpásztorként teljesebb feladatkörben tudja felmutatni kivételes személyiségét, az egyház tanításához való állhatatos ragaszkodását.” HV/MK

A Blikknek (április 26., Kölcsönruhában a pápánál 4.o.) a 22 éves Lapka József papnövendék nyilatkozik, aki XVI. Benedek vasárnapi beiktatásán néptáncosoktól kölcsönvett csikósruhában adta át a magyarok adományát. A szatmárnémeti születésű szeminarista elmondta: „Kicsi koromtól bennem élt a késztetés, tudtam, hogy pap szeretnék lenni. Rendkívül vallásos családból származom. Az egyházmegye szemináriumán tanultam tavalyig, majd püspöki döntéssel Rómába kerültem, ahol elsőéves teológushallgató vagyok. Csütörtökön jelezték, hogy a szentatya beiktatásánál a magyar népet képviselhetem. Az idő sürgetett, ezért nem Magyarországról hozattuk a ruhát. Ismerősök kölcsönözték a népviseletet. Számomra is kérdés, hogy miért pont rám esett a választás: nem vagyok kitűnő tanuló, semmivel nem vagyok kitűnőbb ember, mint más. Életem meghatározó élményévé vált a szentatya beiktatásának napja, amelyet soha nem felejtek el.” Blikk/MK