Magyar szentek és boldogok – 2005. november 13.

Akár úgy, hogy itt születtek és itt is éltek, akár úgy, hogy másutt születtek, de itt éltek, de úgy is, hogy itt születtek, és másutt éltek. Azokra is gondolunk, akiket név szerint nem ismerünk, de a nép emlékezetében élnek. Ide tartoznak azok is, akik a honfoglalás előtt éltek, és azok is, akiket senki sem ismert, de életüket hősi fokon Krisztusnak szentelték. És ez a lényeg. Ez mindannyiuk közös jellemzője. Megszentelték a magyar földet, de többen közülük más országokat is.

A szentek nem elitalakulatot képeznek az Egyházban, hanem éppen ők a „normális” keresztények. Nincs kétlépcsős üdvösség, ahol a felső fokozat a kiválasztottaké, a második az átlagemberé. Isten mindenkit néven szólít, s ezek az emberek egész életük felajánlásával válaszoltak erre a szólításra. A maguk korának kihívásai szerint. Ezért tudnak rajtunk most is segíteni, Isten színelátásának örvendve.

Kérjük közbenjárásukat, hogy jobban ráeszméljünk, a népek nagy családját alkotjuk, és csak egyetlen távlatunk van, bármely kultúrába születünk bele: Isten országában összetalálkozni.

Sánta János