A magyar–szlovák együttélést szimbolizálja a szoboravatás

Széchényi György szobrát (baloldalt) Ïurèo Zoltán esperes plébános szentelte fel. Anton Bernolák szobrát (jobboldalt) Mária Malperová, a Matica Slovenská helyi szervezetének elnöke koszorúzta meg.

A ferences templomban magyar, a római katolikus nagytemplomban szlovák nyelvű szentmisén résztvevő érsekújvári és környékbeli lakosok a város főterén találkoztak, hogy meghallgassák Gejza Pischinger polgármester, majd pedig Csáky Pál, a kormány miniszterelnök-helyettese üdvözlő szavait.

„Mint két testvért nézem és látom őket, akik bár nem éltek egy időben, de hasonló eszméik és elgondolásaik voltak. Ezekért az eszmékért harcolni és tenni is tudtak. Szimbolizálják tehát egymás iránti tiszteletünket: azt, hogy együtt tudunk és akarunk élni. Együttlétünk, egymás támogatása lehet az az alap, amellyel mindannyian erősebbek leszünk az elkövetkezendő időben” – hangsúlyozta Csáky Pál.

A felszólaló ünnepi beszédében előbb Széchényi György esztergomi hercegprímás nagyságát méltatta, majd Anton Bernolákra, a szlovák nyelv kodifikálásának jeles úttörőjére emlékezett. Gejza Pischinger köszönetet mondott a főtéren mindazoknak, akik hozzájárultak a két szobor elhelyezéséhez a város történelmi központjában.

Széchényi György 1691. október 29-én kiváltságlevéllel városi rangra emelte Érsekújvárt. Szilágyi Tibor művész alkotásán ezt az iratot tartja a kezében a szoboralak. A latinul írt kiváltságlevél így kezdődik: „Nos Georgius Szécsény”, ami magyarul annyit jelent, hogy „Mi Széchény György”. A hiteles kiváltságlevél alapján a szoborra ez a latin névváltozat került.

Anton Bernolák szobrát korábban egy róla elnevezett parkban helyezték el. Sok érsekújvári polgár régi álma volt, hogy az alkotás a főtérre kerüljön, ami ideológiai okokból az elmúlt évtizedekben nem valósulhatott meg.

A két szobrot Ïurèo Zoltán esperes plébános és Gabriel Prievalský ferences pap áldotta meg, majd a város lakosai helyezték el a talapzatnál az emlékezés virágait.

Száz Ildikó (Új Szó)/Magyar Kurír

Kép: Csuport István