Magyar–szlovák lelki megújulás

Nézőpont – 2006. június 28., szerda | 12:57

Másfél évszázadig tartó tragédia-sorozat következtében a mai magyar és szlovák közvéleményben, keresztény közgondolkodásban, sőt Egyházunk belső életében is a szlovákság, illetve a magyarság képe gyakran negatív, idegen, kényelmetlen, de mindenekelőtt ismerethiány jellemzi.

Nem bizonyítható, hogy a magyarok és a szlovákok ősei harcoltak egymás ellen. A két etnikum természetes egységben, szimbiózisban forrt össze, és közösen hozta létre azt a kultúrát, amit magyarországinak nevezhetünk. E kultúra létrehozói anyanyelvüktől függetlenül azonos magyarországi identitástudattal rendelkeztek. Szent István keresztény királyságában jöttek létre a későbbi, a mai nemzeti sajátosságokat meghatározó szellemi értékek, formálódtak a nemzeti nyelvek. Pázmány Péter volt az első, aki a cseh gyakorlattal szemben saját nyelvük használatára buzdította szlovák ajkú híveit. Gazdag alapítványt tett szlovák prédikációk tartására. Az Esztergomi Rituáléban a mai szlovák irodalmi nyelv alapjául szolgáló középszlovák nyelvjárást szorgalmazta, és szlovákra fordíttatta Isteni igazságra vezérlő kalauzát.

A jezsuita Szöllősi Benedek magyar, majd szlovák nyelvű Cantus Catholicit adott ki Pannónia népének. A szlovákban a cseh husziták ellen harcoló olomouci hittestvéreinek cseh katolikus nemzeti szent kultuszát, Szent Cirill és Metód tiszteletét terjesztette. Egy Balassi Bálint műveit tartalmazó kódexbe szlovák verseket is jegyeztek, akár a későbbi kéziratos énekeskönyvekbe. Krman Dániel evangélikus szuperintendens Rákóczi elkötelezett szlovák sajtószervezője, ideológusa volt. A jezsuita Timon Sámuel az ún. befogadó elméletet, a Kárpát-medencébe érkező magyarok és az itteni szlávok testvérközösségét hirdette. Rudnay Sándor, Esztergom régi fényének visszaállítója a szlovák művelődés mecénása és a szlovák prédikáció egyik legnagyobb mestere, Bartakovics Béla egri érsek a szlovák templomi éneklés támogatója volt.

A szlovákság hungarus patriotizmusa a már ellentéteket is megfogalmazó nemzeti romantika korában is töretlen volt. Ján Kalinèiak Magyarországhoz hűséges prózája Andrej Sládkoviè Mátyás királlyal parolázó gyetvai legénye, Pavol Országh Hviezdoslav Arany-, Petőfi- és Madách-fordításai sok-sok egyéb mellett jelzik e magyar-szlovák szellemi összefüggés-rendszer napjainkig tartó folyamatát.

A szlovák etnikum ezer évig a magyar etnikummal együtt az esztergomi és az egri egyházmegyéhez tartozott. A Hétfájdalmú és a Nagyasszony mellett a „nemzeti” szentek is közösek Adalberttől Istvánon, Lászlón, Erzsébeten át egészen a kassai vértanúkig.

Ma már mulasztásszámba megy, ha nem törekszünk e páratlan adottságú magyar–szlovák keresztény nemzeti szolidaritás munkálására, a megismerés készségének szeretet-gyakorlására. A megújulás, a bűnbánat itt is hitpróbáló feladat, hiszen az egymásnak okozott sérelmek közül szinte mindenki csak az ellene elkövetetteket ismeri.

Katolikus egyetemünk szlovák, majd nyugati szláv tanszékeinek az alapítás pillanatától feladata a romeltakarítás és a mesterségesen elzárt értékek felszabadítása. Azonnal sor került a legszorosabb összefonódásra Esztergommal, hiszen az újraalapító főpásztorát, a kulturális és városvédő egyesület névadóját mindkét nemzeti oldal külön-külön felfedezte magának. Azóta Rudnay-emléktábla található a Szent Anna templom falán, Esztergommal közös szervezésben öt tudományos konferenciára került sor, kétnyelvű Rudnay-kötet jelent meg és három dokumentum-kiadvány látott napvilágot.

Évtizede Esztergom a székhelye a Szent Adalbert nevét nemrégiben felvett nyugati szláv kutatócsoportnak. A Nagyszombatban is újraalapított, Pázmány hagyományát folytató szlovák egyetemmel és a várossal 2001-ben közösen ünnepeltük Szent István államalapításának millenniumát.

Sorra nyílnak a megismerés lehetőségei, a gyakorlati együttműködés területei. Szlovák és magyar nemzetrészek („kisebbségek”, „nemzetiségek”) is kerültek kölcsönösen határokon túlra. A szlovák Rózsahegyi Katolikus Egyetem Kihelyezett Tagozata várja Esztergomban és Piliscsabán a felföldi magyar hitoktató-jelölteket. Közösen kutatjuk a pozsonyi Szent Márton-dómban Pázmány Péter sírhelyét, közösen emlékezünk a két egyetem székhelye, Esztergom és Nagyszombat történeti szerepére az egyetemes magyarországi, valamint a magyar és a szlovák nemzeti kultúrában.

Kiemelkedő, előremutató találkozó volt február végén az esztergomi Mindszenty-csarnokban rendezett konferencia Ján Fígellel, az EU oktatási és kulturális biztosával, Erdő Péter bíboros prímás esztergom–budapesti érsekkel, Vizi E. Szilveszterrel az MTA elnökével.

A magyar nemzet lelki megújulásáért hirdetett engesztelő imaév fohászaiban helye van az ezredéve néptárs szlovákságnak. Európa gazdagabb lenne, netán okulhatna is e két, nem éppen konfliktusmentes nemzet kézfogásából, egykori közösségének megvallásából. Egy szláv és egy nem szláv európai nemzet közössége talán más szlávok és nem szlávok közeledését is előmozdítaná, elősegítve Európa keleti és nyugati tüdejének közös lélegzését.

Käfer István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent Adalbert Közép-Európa Kutatócsoport Igazgatója

Esztergom–Budapesti Főegyházmegye/Magyar Kurír