MAGYAROK NAGYASSZONYA „C”-ÉV, 2004. OKTÓBER 8.

Édesanyja, Nagyasszonya igaz magyar fiaknak
A magyar nép ma ősi énekével így fohászkodik égi pártfogójához, magyarok Nagyasszonyához: „Reánk tekints, mert senki sincs, // Ki sorsunkat boldogítsa.”
A politikai élet örvénylő vízei felől fohász helyett magabiztos ígéret hallatszik: Mária országában ránk hallgassatok és bennünk bízzatok! Aki azonban ismeri népünk ezeréves történelmét, tudja, hogy a pénz és a hatalom inkább csak megosztotta, mintsem, hogy boldogította volna népünket. Szűz Mára, magyarok Nagyasszonya évszázadok óta egybegyűjti az Árpád földjén élőket, hívőket és talán nem-hívőket is, hiszen Ady Endre írja a pócsi Máriáról, hogy „pogányokkal is tudhat jól beszélni”.
Mária országa minden korban kimutatta a magyarok Nagyasszonya iránti bizalmát és szeretetét. Nagy Lajos király az ausztriai Mariazellben alakított ki kegyhelyet, ahová a 14. századtól kezdve napjainkig töretlen a zarándoklatok áradata. Az óbudai Kiscelli Múzeum nyári kiállítása bemutatta Mariazell hatását Magyarországra. Az ősi kegyhely kisugárzása, filiációja is a 18. században kialakult újabb kegyhelyek, mint pl. Celldömölk és Óbuda-Kiscell, melyek nem csak nevükben, de a mariazelli kegyszobor másolataiban is őrzik „rokonságukat” az anyatemplommal.
1980. október 8-án II. János Pál pápa a római Szent Péter-bazilika altemplomában felszentelte a Magyarok Nagyasszonya kápolnát. Lékai László bíboros akkor így jelölte meg a kápolna létesítésének célját: hirdeti a magyarok háláját és szeretetét Nagyasszonyunk iránt, aki anyai szeretettel fűzi egybe a magyarok kezét, akár Magyarországon, akár a hazán kívül élnek, hogy mindnyájan testvérként becsüljék és szeressék egymást. A római kápolnában e célkitűzés szellemében minden kedden reggel magyarnyelvű szentmisét mutatnak be magyar zarándokok részvételével.
Az utóbbi évtizedekben az ősi erdélyi kegyhely – Csíksomlyó – lett a magyarok nemzeti zarándokhelye, ahol Nagyasszonyunk egybefűzi katolikus és nem-katolikus odalátogatók kezét.
Ma Máriához fohászkodik Szent István népe, kéri őt, hogy „sorsunkat boldogítsa”. Nem pénzzel és hatalommal, de máriás lelkülettel. Olyan lelkülettel, amely elfogadja az emberi életet, édesanyai szeretettel táplálja a családi tűzhelyet, élő hittel Jézushoz vezeti a rábízottakat, és a szenvedésben eggyéforr a világ üdvéért szenvedő Krisztussal.
Ma Máriáról énekelünk, mi katolikusok; ma Máriáról énekel a protestáns Ady is: „Ma Máriától jönnek a szívek, //Ma Mária-kép minden lábnyom. // Szívemben sír a pócsi Mária // Egy őszies, emlékes délutánon.” Ámen. Verőcei Gábor/MK