
Az emlékparkban a megjelent vendégeket Szigeti János, Búcs község polgármestere köszöntötte. Esterházy János szobránál a polgármester szavai után Karaffa János, a Pázmaneum Polgári Társulás elnöke imádkozott az újkori felvidéki magyar mártír lelki üdvéért, és a jelenlevőkkel együtt elimádkozta az Esterházy emlékévben kiadott fohászt, majd ezután került sor a koszorúzásra, amelynek keretében felvidéki és magyarországi szervezetek elhelyezték a megemlékezés virágait.
A megemlékezés a helyi kultúrházban folytatódott, ahol először Molnár Imre történész tartotta meg visszaemlékező beszédét. A neves történész, Esterházy János életének és munkásságának kutatója röviden felvázolta az övéihez mindvégig kitartó gróf életének utolsó mozzanatait. A jelenlevők értesülhettek arról is, hogy az akkori államhatalom mennyire keményen bánt vele és családjával. A kommunista diktatúra legfőbb ellenségének tartotta a felvidéki magyar politikust és minden úton-módon meggyalázta emberi mivoltában, sőt még halála után is igyekezett emlékezetét eltörölni.
Második előadóként Karaffa János plébános szólt a szentéletű grófról, akit börtöntársai úgy jellemztek, hogy ő a „Magyarok szenvedő Krisztusa”. A Pázmaneum Társulás elnöke Esterházy János mártíromságáról beszélt, és felidézte azokat a visszaemlékezéseket, amelyekben keresztényi és magyar mivoltáról tett hitvallást. A szenvedést és a halált is vállaló mártír tanúságot tett magyar nemzete iránti hűségéről, a népek közötti béke iránti vágyáról és Istenbe vetett bizalmáról.
A Rákóczi Szövetség képviseletében Martényi Árpád az Esterházy-emlékév Kárpát-medencei megemlékezéseiről szólt az egybegyűltekhez. Hrubík Béla, a CSEMADOK országos elnöke végezetül tudósítást adott az Esterházy-emlékévben tartandó ünnepségekről, amelyek közül a legkiemelkedőbb a júniusi mirovi megemlékezés. A megemlékezésen részt vett a Szövetség a Közös Célokért központi irodájának vezetője, Pogány Erzsébet, valamint a pozsonyi Magyar Nagykövetség képviselője is.
Karaffa Attila/Pázmaneum/Magyar Kurír