A mai nap szentje: Keresztes Szent János

János 1568. november 28-án érezte először, hogy megragadja lelkét az az ideál, amely később a Keresztes szentet formálta belőle: a sarutlan kármeliták ideálja. A megvalósításhoz a dorvelói kolostor alapításával fogott hozzá, s hamarosan további kolostorokat alapíthatott. 

A renden belül azonban az elméleti és joghatósági viták odáig fajultak, hogy Jánost a testvérei a toledói konventban egy cellába zárták és rabként tartották fogva. A cella végtelennek látszó sötétségét arra használta föl, hogy megrajzolja saját lelke képét. Mikor végre elhagyhatta börtönét, magával vitt egy iskolás füzetet tele olyan tájak és jelenetek rajzaival, amilyeneket ugyanebben az időben és ugyancsak Toledóban El Greco festett. A dolgok természetes rendje szerint vad és keserű szavakat várnánk tőle haragja és keserűsége kifejezésére a kegyetlen bánásmód miatt, ehelyett, mintha mindez nem is vele történt volna, derűsen rajzolja és festi a szabadság diadalát, melyet nem lehet sem börtönbe zárni, sem megbilincselni: a szeretet szabadságáét.

Börtönében írt elemzéseinek alaptémája a szeretet küzdelmei a lélek sötét éjszakájában. Mindaz, amit leírt, különböző módszerekkel készült önarckép, románcok, amelyekben a Szentháromság, a misztikus Test, a Megtestesülés szépsége és a lélek minden szabadsága benne foglaltatik.

Toledói börtönéből megszabadulva János Andalúziába ment, melynek lelke, napfénye, színei, éghajlatának heve, népének szenvedélyei, zsidó és mór legendái s titokzatos történetei, mind hatottak a misztikus és gondolkodó, a költő és művész lelkére. Ugyanakkor nem feledkezett meg fő feladatáról sem, arról, hogy napról napra tökéletesedjék, s mindenütt, minden pillanatban átadja magát a kimondhatatlan istentapasztalás élményének.

Az élete rendkívül nehéz és kemény volt gyermekkorától a haláláig, pillanatnyi pihenés és szünet nélkül. Krisztus szívesen tartotta őt a keresztjén. Magatartásában és személyében ugyanaz történik, mint írásaiban: egy emberileg nézve tűrhetetlenül kemény élet prózai valóságából ének születik, amely nem más, mint maga az Isten iránti szeretet és épp ennek a kemény életnek a szeretete, mivel ez az élet biztosítja számára az istenszeretetet. 

Keresztes Szent János az istengyermekek tökéletes szabadságának a szentje. Egész élete liturgia, amelyben minden emberi valóság énekké és költészetté vált. Olyan, mint egy trubadúr, akit a természet, a szeretetben töltött élet és a kereszt, a szeretetnek a legnagyobb megnyilvánulása ragadott magához. A keresztjét úgy ölelte magához, ahogy egy muzsikus a hárfáját.

1591. december 14-én halt meg. 1726-ban avatták szentté, ünnepét 1738-ban vették föl a római naptárba, november 24-re. 1969-ben áthelyezték december 14-re. XI. Pius pápa 1926-ban egyháztanítóvá nyilvánította.

Művei: A Kármelhegy útja (A Kármel hegyére vezető út), A lélek sötét éjszakája, Az élő szeretetláng (Szerelem égő lángja), A szellemi páros ének

A misztikusok, a spanyol költők, a szemlélődő szerzetesek védőszentje.

Karol Wojtyła kutatta és elemezte Keresztes Szent János teológiai rendszerét, 1948-ban védte meg A hit Keresztes Szent János szerint című doktori értekezését a római Angelicum Pápai Főiskolán.

Istenünk, te Keresztes Szent János áldozópapot és egyháztanítót a tökéletes önmegtagadás és a kereszt nagy szeretetére nevelted. Engedd, hogy kitartóan kövessük példáját, és eljussunk dicsőséged boldog szemlélésére az örökkévalóságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Keresztes Szent János : Könyörögj érettünk!

Tudom, hogy forrás fakad titkosan 
      Bár éjszaka van 
Ez örök forrás rejtőzik szemünktől 
Barlangnak sűrű mélységéből tör föl 
      Bár éjszaka van 
Nem tudni hol, mert eredete nincsen 
Ám ami van, ered belőle minden 
      Bár éjszaka van 
És szépségéhez nincs hasonló semmi 
Az ég és föld szokott belőle inni 
      Bár éjszaka van 
Tudom, hogy nincsen medre, hol szaladna 
És nem tud senki átlábalni rajta 
      Bár éjszaka van 
Hogy tisztaságát semmi nem zavarja 
Hogy minden fény a fényét tőle kapja 
      Bár éjszaka van 
Tudom, belőle óriás erek folynak 
Eget és poklot, embert záporoznak 
      Bár éjszaka van 
Tudom, az ér, mi sodrából kiválik 
Mindenható, akárcsak ő, e másik 
      Bár éjszaka van 
Mi kettőjükből tör egyetlen egybe 
Nincsen, ki nála fontosabb lehetne 
      Bár éjszaka van 
Az örök forrás titkos útját járva 
Élő kenyérben életünk kínálja 
      Bár éjszaka van 
Ím e sötétben látja a teremtmény 
Hogy oltsa szomját vizét fölkeresvén 
      Bár éjszaka van 
Azt az eleven forrást, mire vágyom 
Az élet kenyerében megtalálom 
      Bár éjszaka van 

Magyar Kurír