Mannát várunk – 2005. július 9.

Mi is sokszor készen várjuk Istentől életünk bajainak megoldásait, és méltatlankodunk, ha nem jön, pedig van mannánk. Fel se tűnik, úgy megszoktuk. Nem is akármilyen táplálékunk van.

A mi égi kenyerünk maga az Oltáriszentség. Jézus a szent színek alatt önmagát adja megoldásként a gondjainkra, mert közösséget teremt, és mindegyikünk lelki életét is táplálja. Hogy majd egykoron ettől az új tápláléktól új életünk legyen, amely a feltámadott élet.

De addig még vándorolnunk kell, mint tette a választott nép is. Isten azért vándoroltat bennünket, mert még nem tiszta a látásunk. Azért vándorlunk, hogy érezzük át, nem készen kapjuk az üdvösséget.

Telve vagyunk kétségekkel, de hajt bennünket egy szent nyugtalanság is, mert a beteljesülés vágya belénk van oltva. Hisszük, hogy a jó győzni fog a rossz fölött, és keressük, hogy mi táplálja ezt a tudatot. Az a manna, amitől szívünk kinyílik Isten beteljesítő jósága felé. Ezt a vágyat tartja frissen az Eukarisztia.

Sánta János