„Már a legnagyobb misztikusok sorában tisztelhetnénk”

Szentbeszéde bevezetőjében Bíró László püspök arra hívta meg a híveket, hogy a nagyhét küszöbén – Prohászka halálának 80. évfordulóján – „szemléljük a nagy püspök nyomán Krisztus kereszt iránti szeretetét!” Meglepő a hasonlóság XVI. Benedek pápa 2007. évi nagyböjti üzenete és Prohászkának a kereszt szemlélése közben leírt prófétikus gondolatai között. Megérezte Isten titkait – fogalmazott.

„Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” (Jn 19,37) Ezzel a bibliai mondattal vezeti nagyböjti gondolatainkat XVI. Benedek pápa. „A nagyböjt ideje alkalmas arra, hogy megtanuljunk megállni, elidőzni Máriával és Jánossal, a szeretett tanítvánnyal amellett, aki a kereszten feláldozta életét az egész emberiségért. Most, a bűnbánat és az ima idején tekintsünk tehát élőbb részvétellel a keresztrefeszített Krisztusra, aki a kálvárián meghalva teljesen kinyilatkoztatta számunkra Isten szeretetét. A Deus caritas est enciklikámban a szeretet témáját vizsgáltam. Két alapvető formáját emeltem ki: az agapét és az erószt” – idézte a pápa üzenetét Bíró László.

„Prohászka is felszólít bennünket arra, hogy ismerjük meg Isten ajándékozó és emberre vágyó szeretetét” – kezdte el Ottokár püspök és a pápa hasonló gondolatainak felsorolását Bíró László püspök. Prohászkát mélyen meghatotta, hogy Krisztus életét mennyire áthatja eljövendő keresztjének áldozata. Megértette, átérezte mit jelentett Jézusnak ez a mondata „Fölmegyünk Jeruzsálembe!”: nekiveselkedést, áldozatvállalást. Szemlélte Jézus útját, az útközben történt eseményeket. Eljutva az utolsó vacsora eseményeihez, amelyben „előélte” a kereszt áldozatát, megdöbbenve ír arról, hogy Jézus már előre szerette keresztjét. Prohászka feltette a kérdést: Lehet-e szeretni a szenvedést, a keresztet? Hisz ezt a beteg ember teszi, amikor felajánlja szenvedéseit, Krisztus pedig életet szerető, egészséges ember volt. Prohászka megadja nekünk a választ: Jézus nem a keresztet, a szenvedést kereste, hanem az Atya gondolatát, az Atya dicsőségét. Isten agapéját, önmagát adó szeretetét akarta követni. A kereszt nemcsak csak a szenvedést jelenti, hanem Isten vágyódását az ember után. „Erósz, vagyis hiányzik neki, és egyesülni vágyik a szeretett személlyel” – mondja Benedek pápa is. Prohászka arra szólít fel mindannyiunkat: Krisztus keresztje ne legyen következmény nélküli a mi életünkben, ne legyünk közömbösek iránta. Legyen bennünk ugyanaz az érzület, amellyel Jézus szerette keresztjét. Úgy álljunk a kereszt alatt, ahogy a Szűzanya állt ott. „Mária lelkületével”, ahogy Benedek pápa mondja.

Majd Bíró László püspök Prohászka azon gondolatát idézte: hogy a közéletet nézve azt látjuk, a bűn uralma alatt állunk. De a kereszt kiemelkedik a bűnből, fölötte áll a bűn uralmának. Krisztus győzőtt! Reményünk alapja az, ami már megtörtént. „Feltámadt!”

Bíró László püspök homíliáját így fejezte be: „Ha Prohászka nem magyarul írt volna már a legnagyobb misztikusok sorában tisztelhetnénk. A magyarok nem becsülik nagyjaikat. Kár, hogy Prohászkát nem ismerjük, nem szeretjük, tiszteljük eléggé. Nem tudjuk megvédeni nagyságát.”

A szentmise végén a püspökök a megjelent papsággal és a hívekkel Prohászka sírjához vonultak és együtt imádkoztak a lánglelkű püspök boldoggáavatásáért.

BPK/Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír

Képek: Lakata Pál