Marczell Mihály életrajza

Esztergomi fõegyházmegyés áldozópap, pápai kamarás, tiszteletbeli kanonok, prelátus, 1948-tól apostoli protonotárius. Egyetemi tanár, rektor, papnevelõ, egyházi író, szerkesztõ, cenzor, hitszónok.

Komáromi, pozsonyi iskolái után teológiai tanulmányait Esztergomban, Budapesten folytatta és 1906-1908 között a bécsi Augustineumban, ahol doktori diplomát is szerzett. 1906. április 26-án pappá szentelik. 1908-1909-ben budapesti hitoktató, 1909-1918 között állami gimnáziumi hittanár. 1908-ban a Regnum Marianum Kongregáció prézese lett. Elsõk közt ismerve fel a cserkészet pozitív lehetõségeit, 1913-ban megalakította a Regnum „fecske csapatát”. Majd a regnumi cserkészek fõparancsnoka, cserkésztáborozás miniszteri biztosa, pedagógiai szakosztályának elnöke.
1916-1918 között tábori lelkész az olasz fronton, 1918-1919-ben az Esztergomi Papnevelõ kelkiigazgatója és teológiai tanára. 1919-tõl a Pesti Fõiskola Szent Imre Kollégiumának igazgatója. Része volt a Katolikus Diákszövetség létrehozásában, diáksegélyezésekben, diák- és közösségi nyaraltatásokban. 1922-ben az Aquinói Szent Tamás Társaság és 1925-ben a Szent István Akadémia rendes tagjává választotta.

1928-tól a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán magántanár, 1936-tól nyilvános rendes tanár. Két ízben dékán, majd prodékán volt. Az erkölcstani és neveléstudományi tanszék professzora és a szónoklattannak, dogmatikának is oktatója, 1938-ban a lelkipásztorkodástan professzora és a Központi Papnevelõ Intézet (KPI) rektora 1952-ig. Különféle egyházi és világi vallásos intézmények, társaságok, körök (Szociális Missziótársulat, Pro Christo Katolikus Nõszövetség, Margit Kongregáció stb.) lelki vezetõje.

A szuggesztív hitszónok konferenciabeszédei, lelkigyakorlatai, rekollekciói, prédikációi az ország számos pontján papi és világi tömegeket vonzottak.
1944-ben, Pest érseki biztosa Mindszenty hercegprímás helyetteseként. Az ostrom végveszéllyel fenyegetõ tüzétõl erõs könyörgése nyomán menekült meg az Egyetemi templom és a KPI. Vallásra, származásra tekintet nélkül sok menekültet rejtegetett, segélyezett minden idõben és mindig komolyan kockáztatva életét.

Lelkipásztorkodásának lényeges része volt a gyakorlati és elméleti neveléssel való foglalkozás. Újszerű, modern szellemű pedagógiai felfogását „A bontakozó élet” nyolc kötetében fejti ki. Marczell Mihály saját összegezése modern katolikus pedagógiájáról: „Végtelenbe emelõ és emelkedõ szüntelen fejlesztés és bontakozás („paedagogia perennis”). Mert a lényeg: Istentõl jöttünk, aki kegyelmi erõvel magához emel, ha saját erõfeszítésekkel magunk is dolgozunk.”

1952-ben megfosztották állásától, otthonától. A hit és erkölcs dolgában halálig meg nem alkuvó nevelõt így ítélte el a kommunista diktatúra: „körzete félelmetes, neve fogalom, és az emberek gyűrűje övezi életét”. Nehéz körülmények között is törhetetlenül a jó múltra építendõ jelent és jövõt szolgálta (a II. Vatikáni Zsinathoz elkezdte elõkészítõ reform-tervezetét: ,,Világmegújhodás” címmel). „Megbízott elõadóként” élete végéig oktatott, a Hittudományi Karon. Folytatta hithirdetõ, lelkipásztori, írói munkálkodását Prohászka Ottokár diadalmas világnézetével, akinek „szellemi fia” volt.

A Farkasréti temetõbõl csak 1988-ban helyeztethette be Fábián János rektor az Egyetemi templom kriptájába, ahol Dankó László érsek, az egykori tanítvány újra beszentelte a földi maradványokat.

Magyar Kurír