Márfi Gyula veszprémi érsek a québeci eucharisztikus találkozóról

– Én magam teológus vagyok, s amit az Oltáriszentségről egy átlagos teológus tudhat, azt én is tudom. Azonban az Oltáriszentséggel kapcsolatos gyakorlati megfontolások, illetőleg azok a tanúságtételek, amelyek kifejezik azt, hogy kinek, hogyan, milyen mértékben érintette meg a lelkét a szentségi Jézus, ez az amiben az ember sok újat hallott, illetve sok új tapasztalatot gyűjtött. Az itt összegyűlt tizenhárom ezer ember, akik a québeci Colosseumban összejöttek, azok majdnem mind olyanok, akiknek a szívét mélyen megérintette már az Oltáriszentség, a köztünk élő Krisztus. Számukra az Oltáriszentség nem valami, hanem valaki. Õk átélték Krisztusnak a szentségben való jelenlétét. Átélik az önmagát feláldozott Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben, tehát átélik azt az érzést, hogy  nekünk is kell bizonyos áldozatokat vállalnunk. Átélik azt, amit a québeci bíboros érsek mondott, hogy addig nem ünnepelhetjük meg az Oltáriszentséget, amíg a kenyérgondokkal küzdő embereknek a sorsa hidegen hagy bennünket, s nem próbálunk meg valamit tenni ennek az enyhítésére; valamint amíg nem veszünk részt magunk is Krisztus áldozatában, s amíg nem hiszünk eléggé a föltámadásban, amely Krisztus kereszthalála után bekövetkezett, és amelynek ereje szintén jelen van az Oltáriszentségben.

– Érsek úr, megtapasztalta személyesen is, hogy olyan erő sugárzik az Oltáriszentségből, amely valóban átalakíthatná a világot?
– Igen. Ez olyan erő, amelyen egy püspök is elcsodálkozik egy kicsit. Elvileg nekünk papoknak és püspököknek, akik az átváltoztatás szavait nap mint nap elmondjuk, kellene elsősorban éreznünk. De az ember azt látja, hogy vannak világi hívek, akik még mélyebben átélik ezt talán, mint mi. Ezért tehát – ahogy Szent Pál mondja – egymást a hitben és a szeretetben kölcsönösen megerősítjük. Számomra ez a legfontosabb.

Az egész esemény kapcsolódik Québec városa alapításának 400. évfordulójához. Nagyon egybefonódott a kereszténységgel, s még állami vezetők is, a francia miniszterelnök személyes megbízottja is utalt rá: Québec városának, de egész Kanadának a gyökerei a kereszténységhez nyúlnak vissza, s a jövője is csak a kereszténységben képzelhető el. Ez egy elvi megállapítás, de ez is nagyon tanulságos volt, és Magyarországra is érvényes. Ha kiírtjuk a gyökereinket, akkor a jövőnkkel is végzünk.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír