…Márfi Gyula veszprémi érseket

– Milyen az egyházmegye papi ellátottsága?
– Majdnem a legrosszabb az országban, de nem reménytelen a helyzet. Amikor 1997 szeptemberében idekerültem, az egyházmegyének csak két olyan papja volt, aki nem töltötte még be a 30. évét. Egyrészt alig volt papszentelés, másrészt aki fiatalabb volt, az Somogy megyében rekedt és a Kaposvári Egyházmegye papja lett, amikor 1993-ban kettéválasztották az egyházmegyét.

Azóta voltak jobb évek, rosszabb évek. Tavaly nem szenteltem senkit, tavaly előtt viszont 9-et. Az idén úgy néz ki, hogy 4 fiatalt, és az is valószínű, hogy 5-6 nős diakónust is fogok szentelni. Eddig csak egy nős diakónusunk van, de úgy tervezem, hogy az idén kicsit megszaporítjuk a számukat. Számos olyan kipróbált férfiú van a plébániákon, akik sok mindenben segítik a pap munkáját, és akik nélkül a plébánia már nem is működne. Akinek megvan a teológiai tudása és végzettsége, a hívek által is elismert és a lelkipásztor is támogatja, azok közül úgy gondolom érdemes néhányat állandó diakónussá szentelni. Természetesen a papot a világi hívek és a diakónusok nem pótolhatják, de nagyon sokat tudnak segíteni.

Jelenleg azonban fiatal papokkal nem állunk sokkal jobban, mint 8 évvel ezelőtt. Ezenkívül körülbelül 6 olyan pap van, aki valahonnan jött hozzánk. Van, aki Erdélyből jött át – püspöke támogatásával, van, aki szerzetes volt, de végül egyházmegyés pap lett, és van, aki a Szombathelyi Egyházmegyéből jött át a püspök engedélyével.

Van egy piarista atya is, egy holland misszionárius, aki 25 évi indonéziai szolgálat után jött Magyarországra, ahonnan édesanyja származik.

93 aktív egyházmegyés papunk van, ezenkívül 12 szerzetes (piarista, ciszterci, bencés, kármelita és ferences), 19 nyugdíjas, 3 fiatal pap tanul itt, 2 kispap pedig külföldön. A 93 aktív papból 83 végez jelenleg lelkipásztori szolgálatot. A 180 plébániát tehát mintegy 100 egyházmegyés és szerzetes pap látja el.

– A főegyházmegyében Hittudományi Főiskola is működik, ahol világiakat is képeznek. Õk hogyan kapcsolódnak be a főegyházmegye életébe?
– Három szakon folyik képzés: pap, hittanár és általános szociális munkás. Ezenkívül van még két akkreditált képzési mód. Az egyik a kántor-, karnagy-képzés (egyházzenész), amely jövőre fog elindulni, a másik pedig az etikatanár-képzés.

– Akik ezeken a szakokon végeznek, valóban az egyházmegyében helyezkednek el?
– Az ország minden tájáról jönnek a főiskolára, tehát akik itt végeztek, azok közül nem mindenki tartozik a Veszprémi Főegyházmegyéhez. Sajnos a legnagyobb probléma a hittanárok elhelyezkedésével van, sokan vannak, így nem nagyon tudunk a képzettségüknek megfelelő munkát, állást biztosítani. De például a Karitászt jelenleg két olyan hölgy vezeti, akik itt végeztek a főiskolán szociális munkás szakon.

– Érsek úr több helyen is szólt arról, hogy fontosnak tartja, hogy az egyház jó kapcsolatokat építsen ki a családokkal és a fialalokkal. Vannak rendszeres találkozóik, programjaik a fiatal vagy házas csoportoknak a főegyházmegyében?
– A családpasztorációs munka Veszprémben talán jobb is mind az országos átlag. A családpasztorációs irodát Devecseren az ottani plébános, Mód Miklós vezeti. Ennek az irodának már főállású alkalmazottja is van. Rengeteg programot szerveznek, havonta van lelkinapjuk – ezeken gyakran én is részt veszek –, nyári táborok. Ezenkívül Óbudaváron van a Schönstatt Mozgalom családi ágának központja, amelynek vezetője Gódány Róbert.

Az ifjúsági lelkipásztorkodás nehezebben megy, egyrészt azért, mert kevés a fiatal pap, másrészt – főleg Veszprémben – egyáltalán nem voltak káplánok, amikor idekerültem. Egyetlen fiatal pap sem! Ahol nincsenek fiatal papok, ott azért elég nehezen lehet ifjúsági vallási életet létrehozni. De azért haladunk! Táborokat, zarándoklatokat, különböző programokat szervezünk számukra egész évben.

Az egyetemi lelkipásztorkodás azonban sajnos nagyon kevés fiatalt ér el. De e téren is vannak jó kezdeményezések. Tímár Lajos egyetemi tanár például, aki hívő katolikus, úgy hív magához fiatalokat, hogy különböző népek táncait tanítja nekik. Egy-egy alkalommal 70-80-an is összegyűlnek, így már 2-300 fiatallal áll kapcsolatban. Dohány és alkohol nélkül, normális öltözetben, kulturált módon vannak együtt ezeken az alkalmakon. Egy-egy órára néha én is ellátogatok hozzájuk.

– Karácsonyra jelent meg érsek úr könyve Az Istenkeresés útjain címmel. Miért tartotta fontosnak e könyv megírását?
– Úgy éreztem, hogy összegyűlt gondolataimat meg kell osztanom másokkal. A kötetben olvasható írások némelyikét már kispap korom óta hordozom magamban, de csak most jutottam el odáig, hogy átgondoljam, és megfogalmazzam őket. Az emberiség nagy kérdéseire próbálok választ adni ebben a kötetben. Arra törekedtem, hogy ezeket a válaszokat a mai ember nyelvén fogalmazzam meg, külön gondolva az ifjúságra.

Magyar Kurír

Képek: Magyar Kurír