A Mária-képek születéséről tartott előadást Kisléghi Nagy Ádám

A szembemiséző oltár mellett A Szentlélek eljövetele című kép 4x4 méteres szénvázlata fogadta az érdeklődőket a székesegyházban. Látható volt rajta a 40x40 centiméteres kockázott tér, a távlatok sugarazása, az alakok vonalai; az első lépések, amelyek egy ilyen nagy méretű festmény elkészítéséhez szükségesek.

A művészt, a meghívottakat és az érdeklődőket Császár István püspöki helynök, a székesegyház plébánosa köszöntötte. Kisléghi Nagy Ádám Mária-sorozatát a székesegyház ékességének nevezte. „Olyan látvány, amely szépségével megérinti a lelkeket.”

A képsorozat megvalósulásának előzményeiről szólva, Konkoly István nyugalmazott megyéspüspök elmondta: püspöki szolgálata egyik legfontosabb feladatának tekintette a székesegyház teljes felújítását. A bombatámadás előtt a kupolákon Szűz Mária életének eseményei voltak láthatók. A felújításkor keresték a lehetőséget arra, miként lehetne e nagy hiányt pótolni. Kisléghi Nagy Ádám festőművész kapott megbízást arra, hogy a templom négy alkalmas helyén nagyméretű olajfestményeket készítsen. A témák szinte maguktól adódtak: az Angyali üdvözlet, A pásztorok imádása, A fájdalmas Anya és A Szentlélek eljövetele.

2000 és 2003 között az egyházmegyei kollégium nagyterme lett műteremmé; itt építették meg a hatalmas állványokat és a kiegészítő kellékeket, amelyeken a művész dolgozott. Kisléghi Nagy Ádám utalt a sok háttérmunkára, amely a festmények elkészítését megelőzte: az építészeti munkákat, műszaki feladatokat, amelyeket Nagy Ferenc akkori egyházmegyei építésvezető és munkatársai végeztek. Nagyon fontos volt a megfelelő modellek megtalálása, a képek „felöltöztetése”, az egyes mozdulatok többoldalú ábrázolása – ismertette a művész. Kifejtette: nem statikus képeket, hanem dinamikus ábrázolásokat akart készíteni, olyanokat, amelyek mozgalmasságukkal megragadják az embereket.

Előadásában sok előkészítő vázlatot láthattak az érdeklődők, valamint azt a folyamatot, amely az olajképek elkészüléséhez vezetett. Kocsis Fülöp püspök kifejezte: mindnyájukat magával ragadta a művész elszántsága, tüze és szakértelme. Úgy érezte, bekapcsolódhatott magába az alkotásba – fogalmazott a főpásztor.

Kapiller Ferenc szerint az az idő, amely alatt a festmények elkészültek, hosszan tartó lelkigyakorlat volt; sokszor fárasztó, mégis szellemi, lelki gyarapodást jelentett számára – szerepel Salamon Viktória beszámolójában.

A Szűzanya modelljének megható és hitvalló üzenetét felolvasásban hallhatták a jelenlévők. Számára Mária modelljének lenni istentapasztalat volt. A műterem szentély, melyben minden munka Isten felé irányult – fogalmaz Molnár Annamária. „Amikor ennyi év után újra felidézem magamban a négy kép készületeit, elsőre az jut eszembe: megszentelt pillanatok voltak...  Valami mély titokba láttam akkor bele, melyet szavakkal visszaadni aligha lehetséges. Azt gondolom, minden hívő ember őszintén vágyik azokra a pillanatokra, amikor tapinthatóan jelen van és megérinti az Isten. Ez ott és akkor, minden egyes alkalommal megvalósult. Nem lehetett nem érezni a szentséget, a magasztosságot. Most látom igazán, hogy ez annak is volt köszönhető, hogy a műteremből kiszorult a külvilág, minden felesleges, zavaró tényezőjével együtt.”

Szombathelyi Egyházmegye/Magyar Kurír