Mária mennybevételének vigíliája a Santa Maria Maggiore-bazilikában

Vatikán: A római Santa Maria Maggiore-bazilikában 450 éves szünet után ismét megtartják Mária mennybevétele vigíliájának imavirrasztását. A két óra hosszat tartó ünnepi szertartás augusztus 14-én este nyolc órakor kezdődik. Az Osservatore Romano ezzel kapcsolatos, augusztus 13-ai cikke emlékeztet rá: az engedelmes Jézusnak az Atya azzal válaszolt, hogy feltámasztotta Õt a halálból. „Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig… ezért Isten fölmagasztalta…” Mária mennybevétele annak a nagy átalakulásnak a megnyilvánulása, amelyet Isten szava vitt véghez Mária személyének teljességében.
Már a VI. századból származó würzburgi olvasmányos könyv stációs kalendáriuma is igazolja, hogy a Máriának szentelt „nagyobb” bazilika valószínűleg mindjárt építése kezdeteitől, az V. századtól, milyen jelentős szerepet játszott Róma városának liturgikus szertartásai között. A 687-701. között uralkodó I. Sergius pápa idején vezették be a mennybevétel vigíliájának szertartását, mely a belváros utcáin haladó stációs körmenettel kezdődött a Forum Romanum Szent Adorján templomában és ünnepi szentmisével fejeződött be a Santa Maria Maggiore-bazilikában. Az előestén kötelező böjtölésen kívül a hívek imanyolcaddal készültek az ünnepre. 1566-ban azonban eltörölték ezt a szertartást, mivel megszűnt az esti mise bemutatásának kiváltsága.
A keleti egyházak különös fénnyel ülik meg a Mária elszenderülésének nevezett ünnepet. Már a 430-as Efezusi zsinattól kezdve Isten Anyja főünnepének tekintették. Az összes keleti egyház – a szír, az alexandriai, az etióp, az örmény, sőt még az V. századtól a bizánci birodalom határain kívül élő szír egyház számára is – a legnagyobb Mária-ünnep volt Mária elszenderülése, amelyre napokig tartó imádsággal és szigorú böjttel készültek fel. A bizánci rítusú egyházakban Mária húsvétjának tekintik az ünnepet és az azt megelőző 14 napot a Szűzanya egyfajta „kis” nagyböjtjének tartják, a Krisztus húsvétját előkészítő „nagy” nagyböjt mintájára.
A szláv népek a vigíliát ugyanolyan fényességgel ünneplik, mint a nagyszombat esti szertartást, arra a benső összefüggésre emlékezve, amely egybefűzi Krisztus húsvétját Mária húsvétjával. Húsvét vigíliáján a papok és a hívek az egész szent éjszakát imában töltik és énekekkel dicsőítik a földi életből a mennyei boldogságba felvett Isten Anyját.
Történelmi, de egyben jelkép értékű is Mária Getsemáne-kerti sírja. Ez a sír üres, amint Jézusé volt, annak tanúbizonyságaként, hogy testét eltemették, de feltámadt és dicsőségesen felvétetett a mennybe. A IV-V. század fordulóján a bizánci császárok bazilikát emeltek a sír fölé, amelyet azonban a perzsák leromboltak. A keresztesek által újraépített bazilikát később az arabok rombolták le. Szerencsésen fennmaradt kriptájában – nemrég végzett kutatások szerint – a II-III. századtól kezdve szertartásokat tartottak Mária tiszteletére.
A középkortól kezdve számos ének, költemény és misztériumjáték állított emléket Mária elszenderülése ünnepének, főként a keleti egyházakban. A bizánci liturgia szövegeire és a keleti egyházatyák homíliáira hivatkozik XII. Pius pápa 1950. novemberében kihirdetett hittétele, miszerint a Boldogságos Szűz Mária földi életének befejezése után testével és lelkével felvitetett a mennyei dicsőségbe. VR/MK