Mária mosolyát keresni nem infantilizmus

Beszéde elején a pápa emlékeztetett rá, hogy ez a nap éppen a Fájdalmas Szűzanya emléknapja: Máriát szemléljük, aki osztozott Fia fájdalmában, és megállapíthatjuk, hogy ez a szenvedés őt is a tökéletességre juttatta el (vö. Zsid 2,10), és képessé tette, hogy befogadja azt az új lelki küldetést, amit Fia közvetlenül halála előtt bízott rá. Azt, hogy Krisztus misztikus teste tagjainak anyja legyen.

Mária ma a feltámadás dicsőségében és örömében van. A kereszt lábánál hullatott könnyei mosollyá váltak arcán. A Szentatya részletesen kitért arra, hogy a történelem során a keresztények mindig is keresték Mária mosolyát, és ez a mosoly adott ihletet számos középkori művész alkotásához. A Szűzanya 1958-ban Lourdes-ban, mielőtt kimondta Bernadettnek, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás, először mosolyát mutatta meg neki, mintha ez lett volna a legmegfelelőbb út titkának kinyilatkoztatásához. Bernadett egészen különleges módon szemlélte Mária mosolyát.

Ez a mosoly Isten gyöngédségét fejezi ki, és a legyőzhetetlen remény forrása. Tudjuk, hogy a hosszú szenvedés megtöri a legszilárdabb élet egyensúlyát is, megrendíti a legnagyobb bizalmat is, és olykor egyenesen odavezet, hogy az ember nem bízik már az élet értékében és értelmében. Vannak olyan küzdelmek, amelyekben az ember nem tud kitartani Isten segítsége nélkül. Vannak olyan pillanatok, amikor szavak helyett szerető jelenlétre vágyunk. Ki tudná jobban megérteni kemény küzdelmeinket a fájdalom és a szenvedés ellen, mint Krisztus és Édesanyja? „Szeretném alázattal ezt mondani azoknak, akiknek az a kísértése, hogy hátat fordítsanak az életnek: forduljatok Máriához!” – mondta a Szentatya. Az ő mosolyában ott rejtőzik az erő az életért való küzdelem folytatásához.

A Szűzanya mosolyát keresni nem infantilizmus. Ahogy a 44. zsoltár mondja, a „nép leggazdagabbjaiban” születik meg ez a gondolat. A „leggazdagabbak” alatt itt azokat értjük, akik lelkileg a legérettebbek, és ezért tudják elismerni gyengeségüket és szegénységüket Isten előtt. A mosolyban, a gyöngédség eme egyszerű kifejezésmódjában fogjuk fel, hogy egyetlen gazdagságunk Isten irántunk való szeretete, amely annak a szívén keresztül halad át, aki Édesanyánk lett. A Szűzanya szívéből fakadó szeretet ingyenes, és őszinte választ fakaszt bennünk, gyermekeiben. Mária, mint minden anya és jobban, mint bármelyik anya a szeretetre nevel – mondta a Szentatya.

Beszédének végén a pápa a betegek szentségéről is beszélt: e szentség sajátos kegyelme abban áll, hogy magunkba fogadjuk a gyógyító Krisztust. Õ másképp gyógyít, mint egy evilági orvos. Nem marad kívül azon a szenvedésen, amit a beteg átél. Úgy enyhít rajta, hogy otthont vesz a beteg emberben, hogy vele együtt élje át és viselje el. Krisztus jelenléte megtöri a fájdalom okozta magányt. Az ember nem egyedül hordozza már ezt a próbatételt, hanem azonosul Krisztussal, felajánlja szenvedését az Atyának, és Benne részesévé válik az új teremtésnek.

Magyar Kurír

Kép: Radio Vaticana