Mária ünnepén diakónust szentelt a veszprémi érsek

A szentmise keretében történő szertartás kezdetén Varga István, a szeminárium rektora az Anyaszentegyház nevében felkérte a főpásztort a jelölt növendék diakónussá szentelésére, megerősítvén: a szentelendő méltó a szerpapság felvételére.

Szentbeszédében az érsek a Mária-hitigazságokról szólt, végigkísérve a dogmafejlődés útját az efezusi zsinattól (V. század) – mely kimondta Mária Istenanyaságát – az utolsó (ötödik) dogma elfogadásáig, amelyet XII. Piusz pápa mondott ki a Szűzanya mennybevételének hitigazságáról 1950-ben. A Szeplőtelen Fogantatás dogmája is csak a XIX. században (1854-ben) nyert elfogadást, de ez nem jelenti azt, hogy az előző századokban nem volt az benne, ne rejlett volna benne sajátos módon az Egyház tanításában.

A diakónusszentelés kapcsán kiemelte a szolgálat, a szolgai lét tartalmát a szó jelentésére utalva. A Szent Szűz is tulajdonképpen a diakónusi szolgálatot gyakorolta – diakonisszaként is emlegethetnénk –, s  erre tett fogadalmat, mikor alázattal elfogadta az isteni megbízatást, az Üdvözítő világra hozatalát, felnevelését: „Íme az Úr szolgálóleánya! Legyen nekem a te igéd szerint!” Mária is szolga volt tehát, az Isten, az Úr Jézus és az emberek üdvösségének a szolgája.  Erről vallott a Magnificatban is. A diakónus küldetése is ezt az alázatos szolgálatot jelenti; a diakónus szolgálja  az Igét, az oltárt, az Egyházat – a püspököket, papokat, a híveket, beleértve a szegényeket, a betegeket is. A szolgálattevő munkája e szolgai állapotban mégsem megalázó, hiszen alázattal ellátott feladatai során a Boldogságos Szűz Máriához és az Úr Jézushoz válik hasonlóvá. Végül rámutatott: a diakonátust a pappá szentelés nem törli el, s így a szolgáló feladatvégzés a papokra, a püspökökre is érvényes. Mert tudatosítania kell mindannyiunknak, álljunk bármely szintjén az Egyháznak, hogy Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen az embereknek.

A szentbeszéd után megkezdődött a szerpappá szentelési szertartás. Végül a felszentelt diakónus köszönetet mondott mindenkinek, aki hivatásba kerülésében segítette, és a felszentelő főpásztornak is. Szentelése emléklapjára – melyet a szertartáson résztvevőknek osztott a bejáratoknál – vezérigeként a Mária-tisztelet jegyében ezt íratta: „Mindent Máriával, semmit se nélküle!”

Toldi Éva/Magyar Kurír