…a Márianosztrai Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat résztvevőit élményeikről

Simó Gáspár, Csíkszereda

A Segítő Mária Gimnáziumból érkeztünk, kilenc diák, egy magyar szakos tanár, és én, a lelkivezetőjük vagyunk a csapatban. Én először jöttem, a tanár úr a gyerekekkel már többször is végigjárta a zarándokutat. Már többször szerettem volna, de egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam jönni. Most azonban úgy alakítottam, hogy el tudtam jönni. Már korábban is sok tapasztalatot szereztem a zarándoklatokkal kapcsolatban. Amikor Brassóban négy évig segédlelkész voltam, három ízben szerveztem több napos gyalogos zarándoklatot a fiataloknak, tehát ismerős a műfaj. Nagy szeretettel veszek részt ilyesmiben, hiszen Isten, akinek a szeretete annyiféle módon megnyilvánul mindennapi életünkben, a sok útieseményen keresztül is megmutatkozik. A  természet él, s amikor az ember a természetben jár, akkor közvetlenül találkozik a teremtő Istennel, és ilyenkor kicsit nyitottabb a szíve, a szeme, gondolatai, érzés- és élményvilága.

Paulus Petra, Budaörs

Már tizenkettedszerre vagyok itt, Budaörsről jöttem. Régebben többen jöttünk onnan, most ketten a férjemmel vagyunk stabilan budaörsiek, de a baráti társaságunkból is jönnek. Az évek során sok barátot szereztem itt, és itt minden évben találkozunk egymással, mindig ugyanabban a csapatban is megyünk, és úgy tűnik, ez egy életreszóló barátság. Ezenkívül én sokkal jobban el tudok mélyedni az imádságban, amikor az Isten szabad ege alatt vagyunk, fiatalok között, közösségben. Fontos az is, hogy sok áldozatot tudok felajánlani másokért vagy akár magamért is, például a hátizsák cipelését, vagy azt, hogy bár fáradtak vagyunk, mindenkinek megvannak a rigolyái, mégsem „szólunk be egymásnak”. A közösségélmény is nagyon fontos. Együtt eszünk, együtt alszunk, együtt imádkozunk, és ezt nagyon jó megélni. Jövőre is szeretnék jönni, remélem, sikerül.

Horánszky Anna/Magyar Kurír