Maritano püspök Chiara Luce Badanóról

Háromszor látogatott el Sassellóba Chiara Badanóhoz, mert „eljutott hozzám a híre – mondja –, hogy milyen különleges készséggel fogadja be Isten kegyelmét.”

„Nagyon pozitív emlék maradt bennem a vele való találkozásokról. Például az, hogy ő semmit nem mesélt saját magáról, a betegségéről. A rendes, szokványos kérdésre, hogy 'Hogy vagy?' nem lehetett választ hallani tőle. Ezt felelte: 'Mondja el inkább, hogy mit tesz az egyházban a fiatalokért.'; 'Mit tehetne még az egyházmegye a plébániákon?' Az egyház dimenziója élt benne, a vágyai is ezt tükrözték. Ez a törődés, ezek a gondolatok egy beteg, szenvedő emberben nem a szenvedést tükrözik, hanem azt, hogy uralkodni tudott önmagán, és azonosult azzal, akivel beszélt. Ez nagyon megérintett.”

„A temetése ünnep volt, ahogy ő szerette volna. Hosszú, papi tapasztalatom során ez volt az egyetlen örömteli temetés. Már jó ideje nem végeztem világiak temetését, leginkább csak papokat temettem. De mivel ismertem őt, és ott élt bennem az a figyelem, az a jóakarat, a bizalom, a szeretet és a tisztelet, amit a részéről tapasztaltam, azt mondtam magamban: 'Mindenképpen ott kell lennem azon a temetésen.' ,mert biztos, hogy az a Mennyország és a remény hírüladása lesz: hogy az élet legkeményebb próbatételeivel is szembe lehet nézni abban a bizonyosságban, hogy Isten megtartja ígéreteit. A temetésén valóban az öröm dominált, s bár ez szokatlan, az emberek nyilvánvaló okokból fakadó könnyei valamiképpen egybeolvadtak az örömmel  az arcukon lévő mosollyal, és a mosoly dominált. A dalok is ezt az örömet tükrözték, ezt a dias natalis-t, az új életre születést.”

„Meg voltam győződve róla, hogy egy mai fiatal lány tanúságtétele a hitről, az erősségről meglepő, és nem lehet, hogy ez ne érdekelje a keresztény közösséget. Ez az eset kétségtelenül egy felkiáltójel, egy figyelemfelhívó ügy, ahogy a Szenttéavatási Kongregációban nevezték. Lényegében ez az, ami megérinti az embereket, hatására meg akarják változtatni az életüket, ahogy ezt a naponta érkező e-mailek sokasága mutatja. Az emberek megírják, mit fedeztek fel benne. Kezdettől fogva így gondoltam, és ezért indítottam el az eljárást, anélkül hogy bárki más kérte volna. A szülei sem kérték. Amikor elmondtam a szándékomat az édesanyjának, azt mondta: 'Ne, ez túl nagy dolog nekünk…' Nos, így történt. Nincs jogunk hozzá, hogy titokban tartsuk Isten kegyelmét.”

„Ma is szükség van az életszentségre. Segítenünk kell a fiataloknak irányt és életcélt találni, legyőzni a bizonytalanságot, a magányt, és bátorítanunk kell őket, amikor fájdalommal és sikertelenséggel találkoznak. A beszédek és az elméletek nem győzik meg őket. Tanúságtételre van szükség.”

Forrás: Maria Amata Calò interjúja Chiara Luce szüleivel; Michele Zanzucchi: "Io ho tutto" című könyv

Magyar Kurír

Kép: www.cattoliciromani.com