Márton Áron-konferenciát szerveznek Csíkszentdomokoson

A szervezők célul tűzték ki, hogy az egyházi és világi körökben tevékenykedő történészek, egyháztörténet iránt érdeklődők találkozzanak, bemutassák egymásnak és a nagyközönségnek jelenlegi kutatási eredményeiket és jövőbeni  terveiket, ezeket megvitassák, és a továbbiakban a Márton Áron-kutatás és a jelenkori egyháztörténeti kutatás terén együttműködjenek.

A konferencia előadásainak helyszíne: a Márton Áron Általános Iskola konferencia-terme (Altíz u. 1681. szám), valamint a helyi Márton Áron Múzeum (Alszeg u. 1762. szám).

A két nap folyamán az érdeklődők Nagy Mihály Zoltán, Seres Attila, Péter Izabella, Szita Szabolcs, Stefano Bottoni, Novák Csaba Zoltán, Denisa Bodeanu, Kuszálik Péter, Kovács Gergely, Lázár Csilla, Petrás Éva, Virt László, Ozsváth Judit, Holló László, Farmati Anna, Berszán Lajos, Csató Béla, Jakab Gábor, Soós Károly előadásait hallhatják.

A közelgő esemény egyik szervezőjével, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum irányítójával, Lázár Csillával Dénes Gabriella, a Vasárnap című katolikus lap munkatársa beszélgetett.

– Honnan az indíttatás, hogy Márton Áron ügyével ilyen behatóan foglalkozzék (múzeum létrehozása, konferencia szervezése)?

– Mint minden csíkszentdomokosi, én is gyermekkoromtól tanúja voltam, mekkora tisztelettel beszélnek az idősebbek Márton Áron püspökről, sőt tizenéves koromban már az ő nevét viselő középiskolában tanulhattam. Bár a tanévnyitók „szólamaiként” hangoztatott, szövegkörnyezetükből kiragadott Márton Áron-idézetek nem nagyon ragadták meg a figyelmünket (tartok tőle, a mai diákok sincsenek másként ezzel), azért lassacskán megtudtunk egyet-mást az iskola névadójáról. Emlékszem például, hogy az iskola magyartanárai által szerkesztett folyóirat egyik számába Márton Áron nevelési elveit tükröző írásokat válogattak, és én ezeket az írásokat a felismerés örömével olvastam: nemcsak üzenetük, de korszerű beszédmódjuk, stílusuk is nagyon megragadott. Aztán ahogy több és több róla szóló vagy méginkább tőle származó írást olvastam, úgy fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mint szentdomokosinak kötelességem ennek a hiteles tanításnak és ennek a messze világító életpéldának a népszerűsítésébe bekapcsolódni. Szerencsére ezt nem egyedül én gondoltam így, ezért hála Istennek akadtak támogatóim mind a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum létrehozásában, mind a konferencia megszervezésében.

– Hogyan működik a Márton Áron Múzeum?

A Márton Áron Múzeum a csíkszentdomokosi egyházközség, polgármesteri hivatal és egy helyi civil szervezet, a Márton Áron Egyesület közös fenntartásában működik. Az egyházközség az épület tulajdonosa, az önkormányzat állja a fűtést és a világítást, az egyesület pedig az egyéb fenntartásról, a bővítésről, a népszerűsítésről és – mindenek előtt – a látogatások szervezéséről, a nyitvatartásról gondoskodik. A működtetéshez szükséges személyzet alkalmazására a jelen gazdasági helyzetben sajnos nincs sok reális esély, ezért az említett feladatokat önkéntes munkával tudjuk megoldani. Mivel én magam is a családom és a „civil” munkám mellett kiszorítható szabadidőmben végzem a múzeum irányítását, nagy szükségem van lelkes segítőkre. Ezúton is szeretném megköszönni Sándor Edit községi könyvtárosnak, hogy osztozik velem a tárlatvezetés és „nyitogatás” feladatában, de szintén köszönet illeti Hegedűs Enikő művészettörténészt, illetve Boros Melindát, aki a nővérem, és aki a kiállítás képi szerkesztését, tervezését felvállalta. Ugyanakkor a népszerűsítésbe, a múzeum hírének terjesztésébe felsorolhatatlanul sokan bekapcsolódnak, itt most a „helyi illetékesség” okán a domokosi Szent Margit rendház segítő nővéreit és az egyházközség lelkészeit említeném.

– Miért szervezi ezt a konferenciát: Hogyan épül fel; milyen hangsúlyai lesznek? Tervezi-e rendszeressé tenni?

– Ahogyan Seres Attila budapesti történész fogalmazott egy nemrégiben megjelent tanulmányában, Márton Áron „az egyik legnagyobb formátumú és legkarizmatikusabb egyházi főméltóság” volt az egyházmegye történetében. Nem kérdés tehát, hogy kiemelt jelentőségéhez mérten kell az ő munkásságának történelmi szempontú kutatásával is foglalkozni. A Márton Áron-kutatás legjelentősebb színtere kétségkívül Gyulafehérvár, ahol Marton József professzor, nagyprépost vezetésével zajlik a Márton Áron-hagyaték gondozása, kutatása és közzététele. (Ezúton is biztatnám a Vasárnap olvasóit, hogy keressék a könyvesboltokban a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál hét kötetben megjelent Márton Áron-hagyatékot, melyet Marton József és Kuszálik Péter szerkesztenek: tényleg életre szóló, újra és újra kézbevehető olvasmány valamennyi kötet!) A gyulafehérvári kutatásokkal párhuzamosan szerencsére egyre több világi történész is bekapcsolódott a Márton Áron-kutatásba, elsősorban  kolozsvári, bukaresti és budapesti levéltárak dokumentumainak feltárásával. A  konferencia célja, hogy Márton Áron kutatói találkozzanak, kutatásaik eredményeit, további kutatási terveiket bemutassák egymásnak, és a jövőben szorosabban együttműködjenek, ezáltal még hatékonyabbá téve a Márton Áron-kutatást. A konferencia előadásai Márton Áron életútjának szinte minden állomását végigkövetik, hallhatunk előadást Márton Áron kolozsvári, egyetemi szónoki és lapszerkesztői tevékenységéről, majd püspökké szentelésének első éveiről, a gyulafehérvári egyházmegye második világháború alatti helyzetéről, azután a püspök ellenálló szerepéről a ’45 után kiépülő kommunista diktatúra, majd a Ceuseascu-rendszer idején. Lesznek a meghívottak között Márton Áron-tanítvány papok is, az ő megszólaltatásuk  az oral history-kutatás szempontjából fontos. Talán kiemelném e helyen Denisa Bodeanu bukaresti történész asszony előadását, aki a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács Levéltárának dokumentumai tükrében beszél Márton Áron püspök egyházfői és közéleti szerepéről. Külön öröm és megtiszteltetés a szervezők számára, hogy az egyháztörténet-kutatás elitjéhez tartozó előadókat sikerült megszólítanunk, ami egyértelmûen nem a magunk érdeme, hanem annak tudható be, hogy a Márton Áron püspököt kiemelt tisztelet övezi szakmai, történészi körökben is.

– Milyen együttműködés van az egyházmegyével? Van-e egyeztetés, elképzelés a Márton Áron-kultusz kialakítására, terjesztésére?

– A gyulafehérvári érsekséggel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Jakubinyi György érsek biztatása nélkül talán nem is jöhetett volna létre a múzeum. Jelentős mennyiségű tárgyi emléket, Márton Áron által használt liturgikus ruházatot kapott kölcsön az érsekségtől a múzeum a kiállítás céljára. Ugyanakkor ajándékba kaptuk az érsekségtől a Márton püspök által használt autót és jelentős mennyiségű Márton Áron püspököt ábrázoló képecskét, hátoldalán a szentté avatásért mondandó imával, hogy minden látogatónk kapjon ezekből, ezzel is növelve az e szándékra imádkozók számát. Mi a magunk részéről a Vasárnap olvasóit is arra biztatnánk, hogy olvassák Márton Áron írásait, beszédeit, és imádkozzanak közbenjárásáért és szentté avatásáért.

Magyar Kurír