A második évezred végén az egyház újra a vértanúk egyháza lett

Öt kontinensen közel hárommillió a keresztény áldozatok száma
 
II. János Pál pápa az egyházat a szentév és az új évezred előkészítésére hívó Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében kérte, hogy a hívő közösségek gyűjtsék össze és ápolják a XX. században hitükért megölt keresztények emlékét. A helyi egyházak meg is kezdték a tanúságtételek összegyűjtését és eljuttatását a Szentszék által létrehozott Új Vértanúk Bizottságához.
 
A bizottság munkája nyomán a közelmúlt történelmének megdöbbentő valósága tárul elénk. Az 1915-ös örmény népirtástól az 1999-ben történt kelet-timori tömegmészárlásokig, öt kontinensen közel hárommillió a keresztény áldozatok száma. Sokuk nevét ma sem ismerjük. Az egyház kortárs martirológiája nem hősök, hanem olyan férfiak és nők története, akik számára a saját életük iránti aggodalom nem bizonyult erősebbnek az evangélium, vagy a rájuk bízottak iránti hűségnél. A pápa újra és újra hangsúlyozza, hogy az ő áldozatuk olyan örökség, amelyet nagy hálával kell megőriznünk és továbbadnunk az új évezrednek.
 
2000. május 7-én a római Colosseumban a szentatya ünnepélyes, ökumenikus igeliturgiát tartott a XX. század vértanúinak emlékére, a nagy jubileumi év egyik csúcspontjaként. Az üldözések korunkban felekezeti és nemzeti hovatartozásra tekintet nélkül sújtottak megannyi keresztényt. A náci lágerek és a szovjet gulágok szögesdrótjai mögött gyakran együtt szenvedtek és tanúskodtak az evangéliumról katolikusok, ortodoxok és protestánsok. Áldozatukban titokzatos módon valósult meg az egyház egysége.

MK