A második Halottak Napja – 2005. november 4.

II. János Pál pápa sűrűn emlegette a „halál kultúrája” kifejezést annak a légkörnek a jellemzésére, amely nem engedi, hogy az élet természetes formában teret nyerjen. Nincs kétfajta félelem, mert aki az embertől fél, az valamiként Istentől fél. Aki az embereket csoportokra osztja, és az egyiknek több lehetőséget ad, mint a másiknak, az valamiképpen Istent is meg akarja osztani.

Márpedig a megosztott Isten nem Isten. Isten az, aki egységben látja a világot, ezért akik Isten helyett a világ urai akarnak lenni, egyformán maguk alá akarnak gyűrni mindenki mást.

Vannak a világnak részei, ahol ez még ma is fegyverrel folyik, másutt sokkal finomabb eszközökkel, pl. pénzeszközök juttatásával, vagy visszatartásával. Ilyenkor nem az ágyú láttán jön rá az ember, hogy nem szabad, hanem azáltal, hogy bármi életszerű dologhoz kezdene, nem tud rá forrást szerezni. Lelki fojtogatásban él. Bárcsak mindenki ráeszmélne, hogy a halál nem partner, hanem csak egy küszöb. Vele ne paktáljunk le, hanem lépjünk át rajta, ahogyan Jézus is.

Sánta János