A második magyarországi látogatás krónikája

Szeptember 6.

Pannonhalma: A bencés közösség legyen fényforrás e vidék és az egész nemzet számára

II. János Pál pápa a repülőtéri üdvözlő beszédek után azonnal Pannonhalmára utazott. Elsőként a főapátság Szent Adalbert otthonát látogatta meg, ahol idős, beteg szerzetesekkel találkozott. A Szentatya leszögezte: nagy az emberi szenvedés értéke, és felbecsülhetetlen az öregkor lelki gazdagsága. Az idős ember igen értékes a család és a társadalom számára. Arra kérte a Szent Adalbert otthon lakóit, hogy gazdag tapasztalataikat bölcsen és tapintatosan adják át a fiatalabbaknak, akik hálásak lesznek ezért.

A pannonhalmi bazilikában II. János Pál a meghívott vendégekkel és a szerzetesek közösségével imádkozta el az esti imaórát, a vesperást. Az imádság kezdetén Várszegi Asztrik főapát mondott köszöntést.

A pápa beszédében arra emlékeztetett, hogy Pannonhalma történelmének kezdetei abba a korba nyúlnak vissza, amelyben a keresztény Kelet és Nyugat még osztatlan volt. Olyan múlt ez, amely kötelez és feladatot ad, ugyanakkor azonban a jövő biztosítéka is. Szent Benedek és fiai „megújították a föld színét”, és Európa nagyrészt nekik köszönheti a kultúrájának soha nem látott megújulását. Amikor a pannonhalmi apátság ezredik évfordulóját ünnepeljük, bizonyos értelemben annak a bencés jelenlétnek ezer évére is emlékezünk, amely alapvetően hozzájárult az európai civilizáció és Magyarország civilizációjának kialakulásához is – hangoztatta a pápa. A harmadik évzered küszöbén az egyház megújított apostoli lelkületet vár a bencés szerzetesektől. Mozdítsák elő a keresztények egységét, párbeszédre lépve mindenkivel. Az ökumenikus mozgalom nagy hasznot meríthet abból, ha elkötelezik magukat a dialógusra, a máik fél meghallgatására és a közeledésre.

Szeptember 7.

Győr: Pápai szentmise az Ipari Parkban – Az ország lelki újjáépítésére van szükség

A győri Ipari Parkban mintegy 150 ezer ember előtt mutatott be misét a pápa, akivel együtt koncelebrált Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, Pápai Lajos győri megyés püspök, Angelo Acerbi érsek, pápai nuncius, Angelo Sodano bíboros, államtitkár, Edward Cassidy, Franz König és Friedrich Wetter bíborosok mellett a kommunista rendszerben börtön elszenvedett papok képviseletében Bálint József jezsuita, Dauner János szalézi szerzetesek, Hrotkó Géza győri egyházmegyés áldozópap, Lénárd Ödön piarista szerzetes, Szabó József győri egyházmegyés pap és Tabódy István esperes, plébános. A magyar hívők mellett Ausztriából, Németországból, Horvátországból és Szlovákiából érkezett zarándokok is részt vettek a szentmisén.

Szentbeszédében a pápa az ország lelki újjáépítéséről beszélt, kérve a megújult szerzetesrendek, egyházi személyek, katolikus tanárok és világi hívek segítségét. Arra bíztatta a magyarokat, ne engedjék, hogy kedvüket szegjék a gazdasági és társadalmi nehézségek. Ragyogó példaképek állnak a magyarok előtt, mondta és az azóta boldoggá avatott Apor Vilmos püspököt, Mindszenty József hercegprímást és a szintén boldoggá avatott Batthyány-Strattmann Lászlót említette név szerint.

A szentmise hatalmas szélvihar közepette zajlott, amire a pápa spontán módon így reagált: „Azt kívánom, hogy egyházatokat és népeteket a Szentlélek ereje, a maihoz hasonló erős szele támogassa és bátorítsa”

Püspökvár – Találkozás a püspöki kar tagjaival, beszéd a magyar egyház előtt álló feladatokról

A püspöki kar tagjaival délután találkozott a pápa. Örömmel említette az elért eredményeket. Az egyház előtt álló feladatok közül a hitoktatás és a média fontosságát, a paphiány csökkentését, az emberi élet, a család és a katolikus iskola védelmét emelte ki, és a keresztények egységéért folytatott munkára hívta fel a püspököket.

Győri Székesegyház – Beszéd a győri egyházmegye képviselői előtt

A győri székesegyházban a pápa a papokkal, szerzetesekkel és hívőkkel, a győri egyházmegye képviselőivel találkozott. Megköszönte az egyházhoz való hűségüket: Az egyház egy maréknyi kovászként volt jelen a múltban, gyakran ellenséges, majd később közömbös közegben – mondta, majd az egyházi élet megújulásának szükségességéről, a szerteágazó feladatokról szólt. Arra kérte a jelenlévőket, hogy bátran nyissák ki elméjüket és szívüket Jézus Krisztus előtt és egyesítsék erőiket. Váljanak a társadalom kovászává, és ily módon a reménység építőivé.

Krisztus földi helytartója 1996 szeptember 7-én este vett búcsút Magyarországtól. Néhány nappal később, szeptember 11-én már a Vatikánban, a szokásos szerdai általános kihallgatás során zarándokok – köztük magyarok – ezrei előtt mondott beszédében ő maga foglalta össze látogatásának célját. Magyarországi zarándokútja az egyház ösvényein vezetett: olyan útvonal volt, amely visszafordult a múltba, hogy megvilágítsa a jelent, és a jövő felé mutasson.

Készült a Magyar Kurír tudósításai, illetve a Szentatya magyarországi beszédeinek hivatalos fordításai alapján