„A második világháború az emberiség öngyilkossága volt”

Vatikán: „Fél évszázad távlatából az egyes emberek, a családok, a népek még mindig őrzik annak a borzalmas hat évnek az emlékét: emlékeznek a félelmekre, az erőszakra, a mérhetetlen nélkülözésekre, a halálra; fájdalmas elválások drámai tapasztalataira, amelyeket minden biztonságtól és szabadságtól megfosztva éltek át; kitörölhetetlen traumák, amelyeket a véget nem érő népirtás okozott”. E szavakkal kezdte üzenetét II. János Pál pápa tíz évvel ezelőtt, 1995. május 8-án, a második világháború lezárásának ötvenedik évfordulójára emlékezve.

A Szentatya emlékeztetett arra, hogy a világháború emlékének nem szabad elhalványulnia, sőt a mai embernek kötelessége az emlékezés, a tanulságok levonása. A háború a gyűlölet mozgósítása volt, s az emberek nem ismerték fel, hogy amint lábbal tiporják a szabadságot, az alapvető emberi jogokat, megteremtik az erőszak és gyűlölet felé történő kisiklás előfeltételeit. A háború kultúrájával szemben úgy lehet építeni a béke kultúráját, ha a türelmetlenség, a rasszizmus minden formáját már gyökerénél elfojtjuk, fékezve a gazdasági haszon hajhászását és határozottan elutasítva az erőszakot, a másik ember kizsákmányolását.

A háború nyomán a hívő emberek felismerték, hogy felelősséget kell vállalniuk az emberek közötti béke megteremtéséért, ahogy azt az Assisi szelleme (az 1986-ban, Szent Ferenc városában megrendezett első vallási találkozó lelkiségének öröksége) is mutatja. Habár a háború már sok éve véget ért, ma is vannak, akik háborút kovácsolnak. Ezért buzdít II. János Pál minden keresztényt, de különösen is a fiatalokat: keressék a népek közötti testvériség új útjait, hogy mindenkit elvezessenek az egységre, a béke ígéret-földjére.

VR/MK